HU/SB 7.1.13
13. VERS
- atraivodāhṛtaḥ pūrvam
- itihāsaḥ surarṣiṇā
- prītyā mahā-kratau rājan
- pṛcchate ’jāta-śatrave
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atra—ezzel kapcsolatban; eva—bizonyára; udāhṛtaḥ—elmondta; pūrvam—korábban; itihāsaḥ—egy régi történet; sura-ṛṣiṇā—Nārada, a nagy bölcs; prītyā—örömmel; mahā-kratau—a hatalmas Rājasūya áldozat alatt; rājan—ó, király; pṛcchate—a kérdezőnek; ajāta-śatrave—Yudhiṣṭhira Mahārāja, akinek nem volt ellensége.
FORDÍTÁS
Ó, király! Hajdanán, amikor Yudhiṣṭhira Mahārāja bemutatta a Rājasūya áldozatot, kérdésére Nārada, a nagy bölcs megtörtént eseményeket elevenített fel, amelyek megmutatták, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig mentes a részrehajlástól, még akkor is, amikor elpusztítja a démonokat. Mindezt egy szemléletes példával illusztrálta.
MAGYARÁZAT
Ez a vers arra utal, hogy az Úr még akkor sem volt részrehajló, amikor a Yudhiṣṭhira Mahārāja által bemutatott Rājasūya yajña arénájában megölte Śiśupālát.