HU/SB 7.5.52
52. VERS
- dharmam arthaṁ ca kāmaṁ ca
- nitarāṁ cānupūrvaśaḥ
- prahrādāyocatū rājan
- praśritāvanatāya ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dharmam—anyagi kötelesség; artham—anyagi gyarapodás; ca—és; kāmam—érzékkielégítés; ca—és; nitarām—mindig; ca—és; anupūrvaśaḥ—sorrendben, vagyis az elejétől a végéig; prahrādāya—Prahlāda Mahārājának; ūcatuḥ—beszéltek; rājan—ó, király; praśrita—aki alázatos volt; avanatāya—és engedelmes; ca—szintén.
FORDÍTÁS
Ṣaṇḍa és Amarka ezek után módszeresen, szünet nélkül tanították az engedelmes és alázatos Prahlāda Mahārāját a materialista vallásra, az anyagiak gyarapítására és az érzékkielégítésre.
MAGYARÁZAT
Az emberi társadalom számára négy folyamat létezik — dharma, artha, kāma és mokṣa —, melyek a felszabadulásban érik el csúcspontjukat. Az emberi társadalomnak követnie kell a vallás útját ahhoz, hogy fejlődjön, a vallás alapján pedig az embereknek igyekezniük kell javítani anyagi helyzetükön, hogy be tudják szerezni mindazt, amire a vallásos szabályok szerinti érzékkielégítéshez szükség van. Ezen az úton könnyebb lesz megszabadulni az anyagi kötelékektől. Ez az a folyamat, melyet a Védák előírnak. Amikor valaki a dharma, artha, kāma és mokṣa szintek fölé emelkedik, bhakta lesz. Ekkor azon a síkon áll, ahonnan semmiképpen sem fog visszaesni többé az anyagi létbe (yad gatvā na nivartante). A Bhagavad-gītā elmondja, hogy ha valaki túllép ezen a négy folyamaton, és valóban felszabadul, akkor az odaadó szolgálat végzésébe merül, s ezek után biztos, hogy nem fog újra visszaesni az anyagi létbe.