HU/SB 7.8.10
10. VERS
- dasyūn purā ṣaṇ na vijitya lumpato
- manyanta eke sva-jitā diśo daśa
- jitātmano jñasya samasya dehināṁ
- sādhoḥ sva-moha-prabhavāḥ kutaḥ pare
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dasyūn—fosztogatók; purā—kezdetben; ṣaṭ—hat; na—nem; vijitya—legyőzve; lumpataḥ—ellopván az ember minden tulajdonát; manyante—vedd tekintetbe; eke—néhány; sva-jitāḥ—legyőzött; diśaḥ daśa—a tíz irány; jita-ātmanaḥ—aki legyőzte az érzékeket; jñasya—művelt; samasya—egyenlően bánik; dehinām—minden élőlénnyel; sādhoḥ—egy ilyen szentnek; sva-moha-prabhavāḥ—az ember saját illúziója által létrehozott; kutaḥ—ahol; pare—ellenségek vagy szemben álló elemek.
FORDÍTÁS
Hajdanán sok hozzád hasonló ostoba volt, aki nem győzte le a hat ellenséget, akik ellopják a test kincseit. Ezek az ostobák végtelen büszkeségükben így gondolkodtak: „Győzelmet arattam minden ellenségem fölött, szerte a tíz irányban.” De ha valaki ezt a hat ellenséget legyőzi, és egyenlően bánik minden élőlénnyel, akkor számára nincsenek ellenségek. Ellenségek csak annak a képzeletében élnek, aki tudatlan.
MAGYARÁZAT
Ebben az anyagi világban mindenki azt hiszi, hogy legyőzte az ellenségeit, mert nem érti, hogy megzabolázatlan elméje és az öt érzék (manaḥ ṣaṣthānīndriyāṇi prakṛti-sthāni karṣati) azok, akik valóban a rosszakarói. Ebben az anyagi világban mindenki az érzékek szolgája. Eredetileg mindenki Kṛṣṇa szolgája, tudatlanságunkban azonban megfeledkezünk erről, s így a kéjes vágyakon, a dühön, a mohóságon, az illúzión, az őrültségen és az irigységen keresztül māyāt szolgáljuk. Igazság szerint mindenki az anyagi természet visszahatásaitól függ, mégis függetlennek tartja magát, és azt hiszi, hogy legyőzött minden égtájat. Aki tehát azt gondolja, hogy sok ellensége van, az tudatlan, ezzel szemben, aki Kṛṣṇa-tudatú, az tudja, hogy a bennünk lakozó ellenségeken, a szabályozatlan elmén és érzékeken kívül nincsenek ellenségek.