HU/SB 7.8.11


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

śrī-hiraṇyakaśipur uvāca
vyaktaṁ tvaṁ martu-kāmo ’si
yo ’timātraṁ vikatthase
mumūrṣūṇāṁ hi mandātman
nanu syur viklavā giraḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-hiraṇyakaśipuḥ uvāca—az áldott Hiraṇyakaśipu így szólt; vyaktam—nyilvánvalóan; tvam—te; martu-kāmaḥ—halálra vágyó; asi—te vagy; yaḥ—aki; atimātram—határtalanul; vikatthase—kérkedsz (mintha te legyőzted volna az érzékeidet, s apád erre nem lenne képes); mumūrṣūṇām—azoknak, akikre mindjárt halál vár; hi—valójában; manda-ātman—ó, ostoba gazember; nanu—bizonyára; syuḥ—válnak; viklavāḥ—zavarodottá; giraḥ—a szavak.


FORDÍTÁS

Hiraṇyakaśipu így válaszolt: Te alávaló! Csökkenteni akarod az értékeimet, mintha nálam is jobban tudnál uralkodni az érzékeiden! Túlságosan intelligens vagy! Ebből látom, hogy kezeimtől akarsz meghalni, hiszen efféle ostoba beszédet csak azoktól lehet hallani, akik a halál küszöbén állnak.


MAGYARÁZAT

A Hitopadeśában a következőt olvashatjuk: upadeśo hi mūrkhāṇāṁ prokopāya na śāntaje. Ha egy ostoba jó tanácsokat kap, nem fogadja meg azokat, ehelyett egyre dühösebb és dühösebb lesz. Hiraṇyakaśipu nem tekintette igaznak Prahlāda Mahārāja hiteles tanításait, melyekkel az apját tanította, hanem rendkívül dühös lett nagyszerű fiára, aki tiszta bhakta volt. Ezzel a fajta nehézséggel mindig szembe kell néznie a bhaktának, aki a Kṛṣṇa-tudatot olyanoknak prédikálja, mint Hiraṇyakaśipu, akiket egyedül a pénz és a nők érdekelnek. (A hiraṇya szó aranyat jelent, a kaśipu pedig párnákra vagy kényelmes ágyra utal.) Ezenkívül egy apa nem szereti, ha a fia kioktatja, különösen akkor, ha az apa démon. Az, hogy Prahlāda Mahārāja a vaiṣṇava filozófiáról prédikált démonikus apjának, közvetve volt hatásos, mert azzal, hogy Hiraṇyakaśipu rettentően féltékeny volt Kṛṣṇára és bhaktájára, csak Nṛsiṁhadevát hívta, hogy nagyon gyorsan pusztítsa el őt, és azt segítette elő, hogy az Úr Maga ölje meg. Noha Hiraṇyakaśipu démon volt, a vers a neve elé teszi a śrī szót. Hogy miért? A válasz erre az, hogy nagy szerencséjére olyan kiváló bhakta-fia volt, mint Prahlāda Mahārāja. Így annak ellenére, hogy démon volt, felszabadult, és hazatért, vissza Istenhez.