HU/SB 7.12.29-30
29-30. VERSEK
- mano manorathaiś candre
- buddhiṁ bodhyaiḥ kavau pare
- karmāṇy adhyātmanā rudre
- yad-ahaṁ mamatā-kriyā
- sattvena cittaṁ kṣetra-jñe
- guṇair vaikārikaṁ pare
- apsu kṣitim apo jyotiṣy
- ado vāyau nabhasy amum
- kūṭasthe tac ca mahati
- tad avyakte ’kṣare ca tat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manaḥ—az elme; manorathaiḥ—az anyagi vágyakkal együtt; candre—Candrának, a Hold félistenének; buddhim—értelem; bodhyaiḥ—az értelem tárgyával; kavau pare—a legfőbb tanult személynek, az Úr Brahmānak; karmāṇi—anyagi cselekedetek; adhyātmanā—a hamis egóval; rudre—az Úr Śivának (Rudrának); yat—ahol; aham—én vagyok az anyagi test; mamatā—minden, ami az anyagi testhez tartozik, az enyém; kriyā—ilyen cselekedetek; sattvena—a létfelfogással együtt; cittam—tudat; kṣetra-jñe—az egyéni léleknek; guṇaiḥ—az anyagi kötőerők által irányított anyagi cselekedetekkel együtt; vaikārikam—az anyagi kötőerők befolyása alatt álló élőlények; pare—a Legfelsőbb Lényben; apsu—a vízben; kṣitim—a föld; apaḥ—a víz; jyotiṣi—az égitestekben, különösen a Napban; adaḥ—ragyogás; vāyau—a levegőben; nabhasi—az égben; amum—az; kūṭasthe—a materialista életfelfogásban; tat—az; ca—szintén; mahati—a mahat-tattvából, az anyagi energia összességéből; tat—az; avyakte—a megnyilvánulatlanban; akṣare—a Felsőlélekben; ca—szintén; tat—az.
FORDÍTÁS
Az elmét valamennyi anyagi vággyal együtt a Hold félistenébe kell meríteni. Az értelem minden tárgyát magával az értelemmel együtt az Úr Brahmāba kell helyezni. A hamis egót, ami a természet anyagi kötőerőinek hatása alatt áll, és aminek hatására azt gondoljuk, hogy „én ez a test vagyok, és minden, ami ezzel a testtel kapcsolatos, az enyém”, az anyagi cselekedetekkel együtt Rudrába, a hamis ego uralkodó istenségébe kell meríteni. Az anyagi tudatot a gondolat céljával együtt az egyéni élőlénybe kell meríteni, az anyagi természet kötőerői alatt cselekvő félisteneket pedig az eltévelyedett élőlénnyel együtt a Legfelsőbb Lénybe. A földet a vízbe, a vizet a Nap sugárzásába, ezt a sugárzást a levegőbe, a levegőt az éterbe, az étert a hamis egóba, a hamis egót az anyagi energia összességébe, az anyagi energia összességét a megnyilvánulatlan alkotórészekbe [az anyagi energia pradhāna arculatába], az anyagi megnyilvánulás összetevő aspektusát pedig végül a Felsőlélekbe kell meríteni.