HU/SB 7.13.32
32. VERS
- paśyāmi dhanināṁ kleśaṁ
- lubdhānām ajitātmanām
- bhayād alabdha-nidrāṇāṁ
- sarvato ’bhiviśaṅkinām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
paśyāmi—a valós életben látom; dhaninām—nagyon gazdag embereknek; kleśam—a gyötrelmeit; lubdhānām—akik végtelenül kapzsiak; ajita-ātmanām—akiket az érzékeik legyőztek; bhayāt—félelemből; alabdha-nidrāṇām—akik álmatlanságban szenvednek; sarvataḥ—minden oldalról; abhiviśaṅkinām—kifejezetten félve.
FORDÍTÁS
A brāhmaṇa folytatta: Látom, ahogy a gazdag ember, akit az érzékei legyőztek, végtelen kapzsiságában egyre csak vagyonát gyarapítja, ezért álmatlanságtól szenved, mert minden kincse, minden gazdagsága ellenére mindentől retteg.
MAGYARÁZAT
A pénzsóvár kapitalisták számtalan szenvedés árán gyűjtögetik össze vagyonukat, s az eredmény az, hogy mivel igencsak megkérdőjelezhető úton jutnak pénzhez, elméjük örökké zaklatott. Így aztán éjjel nem jön álom a szemükre, s nyugtatót kell szedniük, hogy aludni tudjanak. Néha még a gyógyszer sem használ. Az tehát, hogy oly sok munkával összegyűjtöttek valamennyi pénzt, semmiképpen sem hoz boldogságot számukra — csak szenvedésben van részük. Mi haszna a kényelmes életnek, ha az ember elméje örökké zaklatott? Narottama dāsa Ṭhākura így énekel:
- saṁsāra-biṣānale,
- dibāniśi hiyā jvale,
- juḍāite nā kainu upāya
„Az anyagi élvezet mérgező hatásától szenvedek. Szívem örökké tűzben ég, s minden pillanatban megszűnhet dobogni.” A mohó kapitalista a fölösleges vagyon felhalmozásával csak azt éri el, hogy az aggodalom lángoló tüzétől szenved, s örökké azon jár az esze, hogyan tartsa meg a pénzét, és hogyan fektesse be megfelelően, hogy még többet és többet szerezzen. Az ilyen életet semmiképpen sem nevezhetjük boldognak, ám az illuzórikus energia bűvöletében a materialistákat ilyen tettek jellemzik.
Ami a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat illeti, Isten kegyéből mi természetes úton, könyveink árusításával teszünk szert pénzre. Ezeket a könyveket nem saját érzékkielégítésünk érdekében áruljuk. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom terjesztéséhez sok minden kell, s ezért Kṛṣṇa megadja nekünk a szükséges pénzt, hogy terjedjen ez a misszió. Kṛṣṇa missziója az, hogy az egész világon elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot, és ennek érdekében elegendő pénzre van szükségünk. Śrīla Rūpa Gosvāmī Prabhupāda tanácsát megfogadva ezért nem szabad lemondanunk arról a pénzről, aminek a segítségével a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom elterjedhet. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban (1.2.256) így ír:
- prāpañcikatayā buddhyā
- hari-sambandhi-vastunaḥ
- mumukṣubhiḥ parityāgo
- vairagyaṁ phalgu kathyate::
„Amikor azok, akik nagyon szeretnének felszabadulni, lemondanak olyan dolgokról, amelyek annak ellenére, hogy anyagiak, kapcsolatban állnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, lemondásukat hiányosnak nevezik.” Az a pénz, ami segít a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom terjesztésében, nem az anyagi világ része, és nem kell anyaginak tekintve lemondanunk róla. Śrīla Rūpa Gosvāmī a következő tanácsot adja:
- anāsaktasya viṣayān
- yathārham upayuñjataḥ
- nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe
- yuktaṁ vairāgyam ucyate
„Arról az emberről, aki nem ragaszkodik semmihez, ugyanakkor azonban elfogad mindent, ami kapcsolatban áll Kṛṣṇával, jogosan mondhatjuk, hogy minden tulajdonérzet fölött áll.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255) Kétségtelen, hogy sok pénzt kapunk, ehhez azonban nem szabad az érzékkielégítésünk érdekében ragaszkodnunk. Minden fillért a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom terjesztésére kell költenünk, s nem az érzékkielégítésre. Azt a prédikátort, aki nagy mennyiségű pénzhez jut, veszély fenyegeti, mert amint akár csak egyetlen fillért is saját érzékkielégítésére költ, a bűn legyőzi, s elbukik. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom prédikátorainak nagyon kell vigyázniuk, nehogy rossz célra fordítsák azt a nagy mennyiségű pénzt, ami a mozgalom terjesztéséhez szükséges. Ne tegyük ezt a pénzt a szenvedésünk okává. Költsük inkább Kṛṣṇára, s ez meghozza majd számunkra az örök boldogságot. A pénz Lakṣmī, azaz a szerencse istennője, Nārāyaṇa társa. Lakṣmījīnek mindig Nārāyaṇa mellett kell maradnia, s akkor nem kell félnünk attól, hogy elbukunk.