HU/SB 7.13.36
36. VERS
- virāgaḥ sarva-kāmebhyaḥ
- śikṣito me madhu-vratāt
- kṛcchrāptaṁ madhuvad vittaṁ
- hatvāpy anyo haret patim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
virāgaḥ—elkülönülés; sarva-kāmebhyaḥ—minden anyagi vágytól; śikṣitaḥ—tanították; me—nekem; madhu-vratāt—a méhecskétől; kṛcchra—nagy nehézségek árán; āptam—megszerzett; madhu-vat—olyan, mint a méz („a pénz méz”); vittam—pénz; hatvā—megölve; api—akár; anyaḥ—másik; haret—elveszi; patim—a tulajdonos.
FORDÍTÁS
A méhecskétől megtanultam, hogy ne ragaszkodjam a pénzgyűjtéshez, mert bár a pénz olyan, mint a méz, tulajdonosát bárki megölheti, s elveheti tőle kincsét.
MAGYARÁZAT
A lépen összegyűlt mézet az ember erőszakkal elveszi. Annak tehát, aki pénzt gyűjt, tudnia kell, hogy az állam vagy a tolvajok bármikor zaklathatják, az ellenségei pedig még meg is ölhetik. Azt mondják, hogy különösen ebben a Kali-yugában az állam ahelyett, hogy megvédené a polgárok pénzét, ő maga veszi azt el a törvény erejével. A bölcs brāhmaṇa ezért úgy döntött, nem fog többé pénzt gyűjteni. Legyen csupán annyi pénzünk, amennyire éppen szükségünk van. Fölösleges hatalmas vagyonnal rendelkeznünk, ami azzal a félelemmel jár együtt, hogy az állam vagy a tolvajok bármikor megfoszthatnak bennünket tőle.