HU/SB 7.14.18
18. VERS
- tasmād brāhmaṇa-deveṣu
- martyādiṣu yathārhataḥ
- tais taiḥ kāmair yajasvainaṁ
- kṣetra-jñaṁ brāhmaṇān anu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; brāhmaṇa-deveṣu—a brāhmaṇákon és a félisteneken keresztül; martya-ādiṣu—a közönséges emberi lényeken és más élőlényeken keresztül; yathā-arhataḥ—képességeid szerint; taiḥ taiḥ—mindazokkal; kāmaiḥ—az élvezet különféle tárgyai, például bőséges étel, virágfüzérek, szantálfapép stb.; yajasva—imádd; enam—ezt; kṣetra-jñam—a minden élőlény szívében lakozó Legfelsőbb Urat; brāhmaṇān—a brāhmaṇákat; anu—utána.
FORDÍTÁS
Ezért, kedves királyom, ajánlj fel prasādát először a brāhmaṇáknak és a félisteneknek, és miután bőségesen megvendégelted őket, oszthatsz prasādát a többi élőlénynek is, amennyire a lehetőségeid engedik. Így képes leszel arra, hogy imádj minden élőlényt — más szóval a legfelsőbb élőlényt minden élőlényben.
MAGYARÁZAT
Ahhoz, hogy minden élőlénynek prasādát adjunk, először a brāhmaṇákat és a vaiṣṇavákat kell prasādával kínálnunk, mert a brāhmaṇák képviselik a félisteneket. Ezzel a mindenki szívében ott lakozó Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádjuk. Ez a prasāda felajánlásának védikus módja. Minden olyan szertartás alkalmával, amikor prasāda osztásra is sor kerül, először a brāhmaṇáknak, majd a gyermekeknek és az időseknek, aztán a nőknek, végül pedig az állatoknak — a kutyáknak és a többi háziállatnak — kell adnunk prasādát. Amikor azt halljuk, hogy Nārāyaṇa, a Legfelsőbb Lény mindenki szívében jelen van, ez nem azt jelenti, hogy mindenki Nārāyaṇa lett, vagy hogy egy bizonyos szegény emberből lett Nārāyaṇa. Ez a vers elutasítja ezt a végkövetkeztetést.