HU/SB 7.14.34
34. VERS
- pātraṁ tv atra niruktaṁ vai
- kavibhiḥ pātra-vittamaiḥ
- harir evaika urvīśa
- yan-mayaṁ vai carācaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pātram—az igazi személyiség, akinek adományt kell adnunk; tu—de; atra—a világon; niruktam—eldöntött; vai—valójában; kavibhiḥ—a művelt tudósok által; pātra-vittamaiḥ—akik jól tudják, hogyan találják meg azt az embert, akinek adományt kell adniuk; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; eva—valójában; ekaḥ—csak egy; urvī-īśa—ó, Föld királya; yat-mayam—akiben minden nyugszik; vai—akitől minden származik; cara-acaram—minden, ami mozgó és mozdulatlan az univerzumban.
FORDÍTÁS
Ó, Föld királya! A kiváló, művelt bölcsek arra a döntésre jutottak, hogy egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, akiben az univerzum minden mozgó és mozdulatlan lénye nyugszik, és akitől minden származik, méltó arra, hogy mindent Neki adjunk.
MAGYARÁZAT
Ha a dharma, az artha, a kāma és a mokṣa érdekében valamilyen vallásos cselekedetet hajtunk végre, azt az időnek, a helynek és a végrehajtó személyének figyelembevételével kell tennünk (kāla, deśa, pātra). Nārada Muni már beszélt a deśáról (a helyről), valamint a kāláról (az időről). A kāláról a huszadik verstől a huszonnegyedik versig olvashatunk, az ayane viṣuve kuryād vyatīpāte dina-kṣaye szavakkal kezdődően. Az adományozásra vagy a rituális szertartások végzésére alkalmas helyekről a 30., 31., 32. és 33. vers írt a sarāṁsi puṣkarādīni kṣetrāṇy arhāśritāny uta szavakkal kezdődően. Ez a vers most azt határozza meg, hogy ki az, akinek mindent adnunk kell. Harir evaika urvīśa yan-mayaṁ vai carācaram. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa a gyökere mindennek, és ezért Ő a legjobb pātra, személy, akinek mindent adhatunk. A Bhagavad-gītā (BG 5.29) kijelenti:
- bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
- sarva-loka-maheśvaram
- suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
- jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
Ha valaki a valódi béke és jólét élvezetére vágyik, adja mindenét Kṛṣṇának, aki az igazi élvező, az igazi barát és az igazi tulajdonos. A szentírásban ez áll:
- yathā taror mūla-niṣecanena
- tṛpyanti tat-skandha-bhujopaśākhāḥ
- prāṇopahārāc ca yathendriyāṇāṁ
- tathaiva sarvārhaṇam acyutejyā
- (SB 4.31.14)
Ha Acyutát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát imádjuk, és Őt tesszük elégedetté, akkor elégedetté tehetünk mindenkit, éppen úgy, ahogyan egy fa ágait, leveleit és virágait is ellátjuk vízzel, ha csupán a gyökerét öntözzük, vagy ahogyan a test valamennyi érzékét elégedetté tehetjük azzal, hogy a gyomorba juttatjuk az ételt. Egy bhakta ezért egyszerűen csak mindent felajánl az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, hogy ezzel megkapja az adományozás, a vallásos cselekedetek, az érzékkielégítés, sőt a felszabadulás (dharma, artha, kāma, mokṣa) legnagyobb áldását.