HU/SB 7.15.62
62. VERS
- bhāvādvaitaṁ kriyādvaitaṁ
- dravyādvaitaṁ tathātmanaḥ
- vartayan svānubhūtyeha
- trīn svapnān dhunute muniḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhāva-advaitam—egység az ember életfelfogásában; kriyā-advaitam—egység a cselekedetekben; dravya-advaitam—egység a különféle tartozékokban; tathā—valamint; ātmanaḥ—a léleké; vartayan—tekintve; sva—az ember sajátja; anubhūtyā—a megvalósításnak megfelelően; iha—ebben az anyagi világban; trīn—a három; svapnān—élő állapot (ébrenlét, álmodás és alvás); dhunute—feladja; muniḥ—a filozófus vagy a spekuláló.
FORDÍTÁS
Miután az elméjében spekuláló [a muni] végiggondolta a létezésnek, a cselekvésnek és ezek kellékeinek az azonosságát, és miután megvalósította, hogy az önvaló különbözik minden cselekedettől és visszahatástól, saját megvalósítása szerint feladja az ébrenlét, az álmodás és az alvás három állapotát.
MAGYARÁZAT
A három szót — bhāvādvaita, kriyādvaita és dravyādvaita — a következő versek magyarázzák meg. Az embernek fel kell adnia az anyagi világ monista, személytelen filozófiáját, és el kell jutnia a valóság igazi életéhez a lelki világban, hogy elérje a tökéletességet.