HU/SB 8.1.15
15. VERS
- īhate bhagavān īśo
- na hi tatra visajjate
- ātma-lābhena pūrṇārtho
- nāvasīdanti ye ’nu tam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
īhate—a teremtés, a fenntartás és a pusztítás tetteit végzi; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa; īśaḥ—a legfelsőbb irányító; na—nem; hi—valójában; tatra—az ilyen cselekedetekbe; visajjate—belebonyolódik; ātma-lābhena—saját Maga szert téve rá; pūrṇa-arthaḥ—aki önmagában elégedett; na—nem; avasīdanti—elbátortalanodnak; ye—azok, akik; anu—követik; tam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes fenséggel rendelkezik, melyre saját energiájából tett szert, mégis az anyagi világ teremtőjeként, fenntartójaként és elpusztítójaként cselekszik. Annak ellenére, hogy így tesz, tettei sohasem kötik Őt meg, s így azok a bhakták, akik a nyomdokait követik, szintén örökre mentesek maradnak a kötöttségtől.
MAGYARÁZAT
Ahogy a Bhagavad-gītāban (BG 3.9) áll, yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ: „Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Viṣṇunak, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik.” Ha nem cselekszünk Kṛṣṇa-tudatosan, le leszünk béklyózva, akár a selyemhernyók a gubóikban. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa azért jelenik meg, hogy megtanítsa nekünk, hogyan cselekedjünk úgy, hogy ne bonyolódjunk bele az anyagi világba. Az igazi problémánk az, hogy az anyagi cselekedetek útvesztőjébe tévedtünk, és mivel feltételekhez kötöttek vagyunk, küzdelmünk az anyagi létben a büntetések során egyre folytatódik, miközben egyik testből a másikba, a különféle létformákba kerülünk. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 15.7) így szól:
- mamaivāṁśo jīva-loke
- jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ
- manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi
- prakṛti-sthāni karṣati
„Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.” Az élőlények valójában parányi formák, s a Legfelsőbb Úr szerves részei. A Legfelsőbb Úr mindennel teljes mértékben rendelkezik. Parányi részeit eredetileg éppen olyan tulajdonságok jellemzik, mint Őt, mivel azonban parányiak, az anyagi vonzalom megfertőzi és leköti őket. Éppen ezért követnünk kell az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait, és akkor majd Kṛṣṇához hasonlóan, akit sohasem kötnek meg a teremtés, a fenntartás és a pusztítás anyagi tettei, nekünk sem lesz majd okunk a bánkódásra (nāvasīdanti ye ’nu tam). Kṛṣṇa személyesen ad utasításokat a Bhagavad-gītāban, és aki követi ezeket, felszabadul.
Kṛṣṇa parancsait akkor képes teljesíteni valaki, ha bhakta, mert Kṛṣṇa azt az utasítást adja, hogy legyünk bhakták. Man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru: „Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem!” (BG 18.65) Örökké Kṛṣṇára gondolni azt jelenti, hogy énekeljük a Hare Kṛṣṇa mantrát, ám az, aki nem avatott bhakta, nem képes erre. Amint valakiből bhakta lesz, imádni kezdi a mūrtit (mad-yājī). A bhaktának az a dolga, hogy örökké a hódolatát ajánlja az Úrnak és a lelki tanítómesternek. Ez az elv az az elfogadott módszer, amelynek segítségével eljuthatunk a bhakti síkjára. Amint valaki eléri ezt a szintet, lassanként megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és csupán amiatt, hogy megérti Kṛṣṇát, megszabadul az anyagi kötelékektől.