HU/SB 8.3.10
10. VERS
- nama ātma-pradīpāya
- sākṣiṇe paramātmane
- namo girāṁ vidūrāya
- manasaś cetasām api
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
namaḥ—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom; ātma-pradīpāya—Neki, aki önragyogó, és aki világosságot gyújt az élőlényekben; sākṣiṇe—aki szemtanúként mindenki szívében jelen van; parama-ātmane—a Legfelsőbb Léleknek, a Felsőléleknek; namaḥ—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom; girām—szavakkal; vidūrāya—akit lehetetlen elérni; manasaḥ—az elme által; cetasām—vagy a tudat által; api—még.
FORDÍTÁS
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az önragyogó Felsőléleknek, aki szemtanúként van jelen mindenki szívében, aki világosságot gyújt az egyéni lélekben, és akit az elme, a szavak vagy a tudat gyakorlatai révén lehetetlen elérni.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát az egyéni lélek nem értheti meg elmebeli, fizikai vagy intellektuális gyakorlatok segítségével. Az egyéni lélek az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből világosodik meg, ezért ez a vers az Urat ātma-pradīpának nevezi. Az Úr olyan, mint a nap, amely mindent megvilágít, s amelyet nem világíthat meg senki. Ezért ha valakinek komoly szándéka, hogy megérti a Legfelsőbbet, Tőle kell megvilágosodást nyernie, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā tanítja. Mentális, fizikai vagy intellektuális képességeinkkel nem érthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.