HU/SB 8.12.37
37. VERS
- tam aviklavam avrīḍam
- ālakṣya madhusūdanaḥ
- uvāca parama-prīto
- bibhrat svāṁ pauruṣīṁ tanum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—őt (az Úr Śivát); aviklavam—anélkül hogy a történtek megzavarták volna; avrīḍam—anélkül, hogy szégyellte volna magát; ālakṣya—látván; madhu-sūdanaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit Madhusūdanaként, Madhu démon elpusztítójaként ismernek; uvāca—mondta; parama-prītaḥ—nagyon elégedetten; bibhrat—felöltve; svām—sajátját; pauruṣīm—eredeti; tanum—formát.
FORDÍTÁS
Amikor az Úr Viṣṇu [Madhusūdana] látta, hogy az Úr Śiva nyugodt és nem szégyenkezik, nagyon elégedett volt. Újra felöltötte eredeti formáját, s így szólt:
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva megdöbbent az Úr Viṣṇu erejétől, mégsem szégyellte magát, sőt, büszke volt arra, hogy az Úr Viṣṇu legyőzte. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége elől semmit sem lehet elrejteni, hiszen Ő mindenki szívében jelen van. Az Úr valóban így szól a Bhagavad-gītāban (BG 15.15): sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca. „Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.” Minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irányításával történt, ezért az Úr Śivának semmi oka nem volt a bánatra vagy a szégyenkezésre. Noha az Úr Śivát soha, senki nem győzheti le, amikor az Úr Viṣṇu legyőzte őt, büszke volt nagyszerű és hatalmas mesterére.