HU/SB 8.18.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- itthaṁ viriñca-stuta-karma-vīryaḥ
- prādurbabhūvāmṛta-bhūr adityām
- catur-bhujaḥ śaṅkha-gadābja-cakraḥ
- piśaṅga-vāsā nalināyatekṣaṇaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; ittham—így; viriñca-stuta-karma-vīryaḥ—az Istenség Személyisége, akinek tetteit és erejét az Úr Brahmā örökké dicsőíti; prādurbabhūva—megnyilvánult; amṛta-bhūḥ—akinek megjelenését sohasem kíséri halál; adityām—Aditi méhéből; catuḥ-bhujaḥ—négy karral; śaṅkha-gadā-abja-cakraḥ—kagylókürttel, buzogánnyal, lótusszal és koronggal ékesítve; piśaṅga-vāsāḥ—sárga ruhába öltözve; nalina-āyata-īkṣaṇaḥ—olyan nagy szemekkel, mint a lótusz szirma.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ekképpen magasztalta az Úr Brahmā a Legfelsőbb Úr tetteit és erejét, és szavai után az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek a közönséges élőlényekkel ellentétben sohasem kell engedelmeskednie a halálnak, megjelent Aditi méhéből. Négy kezét egy kagylókürt, egy buzogány, egy lótusz és egy cakra ékesítette. Sárga ruhát viselt, és szeme olyan volt, akár a nyíló lótuszvirág szirma.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az amṛta-bhūḥ szónak jelentősége van. Az Úr néha úgy jelenik meg, ahogyan egy közönséges gyermek születik meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy Neki szenvednie kell a születéstől, a haláltól vagy az öregkortól. Nagyon okosnak kell lennünk, hogy megértsük a Legfelsőbb Úr megjelenését és cselekedeteit, amikor inkarnációként alászáll. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 4.9) is megerősíti: janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ. Meg kell próbálnunk megérteni, hogy az Úr megjelenése, eltávozása és tettei mind transzcendentálisak, (divyam). Az Úrnak nincs köze az anyagi tettekhez. Aki megjelenését, eltávozását és tetteit megérti, az nyomban felszabadul. Teste elhagyása után soha többé nem kell anyagi testet elfogadnia, hanem a lelki világba kerül (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna).