HU/SB 8.23.15

Revision as of 07:09, 14 October 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15. VERS

śrī-śukra uvāca
kutas tat-karma-vaiṣamyaṁ
yasya karmeśvaro bhavān
yajñeśo yajña-puruṣaḥ
sarva-bhāvena pūjitaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukraḥ uvāca—Śrī Śukrācārya mondta; kutaḥ—hol van az; tat—övé (Bali Mahārājáé); karma-vaiṣamyam—hiba a gyümölcsöző tettek végrehajtásában; yasya—akié (Bali Mahārājáé); karma-īśvaraḥ—minden gyümölcsöző tett mestere; bhavān—Te, Uram; yajña-īśaḥ—Te vagy minden áldozat élvezője; yajña-puruṣaḥ—Te vagy az, akinek örömére az áldozatokat végzik; sarva-bhāvena—minden tekintetben; pūjitaḥ—imádva.


FORDÍTÁS

Śukrācārya így szólt: Uram! Te vagy az élvező és a törvényhozó minden áldozat bemutatásakor, és Te vagy a yajña-puruṣa, az a személy, akinek az áldozatokat felajánlják. Hogyan fordulhatnának elő hibák vagy hiányosságok annak az áldozatában, aki teljesen elégedetté tett Téged?


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban (BG 5.29) az Úr azt mondja: bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram, az Úr a legfelsőbb tulajdonos, az a személy, akinek a yajñák végrehajtásával örömet kell okoznunk. A Viṣṇu Purāṇa (3.8.9) így ír:

varṇāśramācāravatā
puruṣeṇa paraḥ pumān
viṣṇur ārādhyate panthā
nanyat tat-toṣa-kāraṇam

Minden védikus rituális szertartást azzal a céllal hajtanak végre, hogy elégedetté tegyék az Úr Viṣṇut, a yajña-puruṣát. A társadalom különféle csoportjainak    —    a brāhmaṇáknak, kṣatriyáknak, vaiśyáknak, śūdráknak, brahmacārīknak, gṛhastháknak, vānaprastháknak és sannyāsīknak    —    az a feladatuk, hogy örömet okozzanak a Legfelsőbb Úrnak, Viṣṇunak. Azt a cselekvést, amely a varṇāśrama intézménynek ezen az elvén alapszik, varṇāśramācaraṇának nevezik. A Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 1.2.13) Sūta Gosvāmī így szól:

ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā
varṇāśrama-vibhāgaśaḥ
svanuṣṭhitasya dharmasya
saṁsiddhir hari-toṣaṇam

„Ó, kétszer születettek legkiválóbbja! A végkövetkeztetés ezért az, hogy a tökéletesség legmagasabb szintje, amelyet az ember az életrendek és kasztok szerinti felosztás alapján saját dharmájának előírt kötelességét végezve érhet el, nem más, mint örömet okozni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.” Minden azt a célt szolgálja, hogy elégedetté tegyük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Így aztán mivel Bali Mahārāja örömet okozott az Úrnak, nem voltak hibái, és Śukrācārya elismerte, hogy nem cselekedett helyesen, amikor megátkozta őt.