HU/SB 8.24.47
47. VERS
- jano ’budho ’yaṁ nija-karma-bandhanaḥ
- sukhecchayā karma samīhate ’sukham
- yat-sevayā tāṁ vidhunoty asan-matiṁ
- granthiṁ sa bhindyād dhṛdayaṁ sa no guruḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
janaḥ—a születésnek és halálnak alárendelt feltételekhez kötött lélek; abudhaḥ—nagyon ostoba, mert a testet tekinti az önvalónak; ayam—ő; nija-karma-bandhanaḥ—bűnös tettei eredményeképpen különféle testeket elfogadva; sukha-icchayā—boldogságra vágyik az anyagi világban; karma—gyümölcsöző cselekedetek; samīhate—tervez; asukham—de ez csak szenvedést okoz; yat-sevayā—akinek szolgálatot végezve; tām—a karma kötelei; vidhunoti—kitisztítja; asat-matim—a tisztátalan mentalitás (amikor a testet tekinti az önvalónak); granthim—szoros csomó; saḥ—az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; bhindyāt—levágva; hṛdayam—a szív mélyén; saḥ—Ő (az Úr); naḥ—miénk; guruḥ—a legfelsőbb lelki tanítómester.
FORDÍTÁS
Az ostoba feltételekhez kötött lélek abban reménykedve, hogy boldog lehet az anyagi világban, gyümölcsöző tetteket végez, amelyeknek eredménye csupán szenvedés. Ám ha valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálja, megszabadul a boldogság elérésére irányuló hiábavaló vágyaktól. Bárcsak legfelsőbb lelki tanítómesterem kivágná szívemből a hiábavaló vágyak csomóját!
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött lélek az anyagi boldogság reményében a gyümölcsöző cselekedetek útvesztőjébe téved, amelyek valójában csak anyagi szenvedést okoznak neki. A feltételekhez kötött lélek nem tudja ezt, ezért azt mondják, hogy avidyāban, azaz tudatlanságban van. A boldogság hiú reményében a feltételekhez kötött lélek anyagi tetteket tervez. Satyavrata Mahārāja most azért imádkozik, hogy az Úr vágja át a hamis boldogság e szoros csomóját, s így legyen legfelsőbb lelki tanítómestere.