HU/SB 8.24.46


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


46. VERS

śrī-rājovāca
anādy-avidyopahatātma-saṁvidas
tan-mūla-saṁsāra-pariśramāturāḥ
yadṛcchayopasṛtā yam āpnuyur
vimuktido naḥ paramo gurur bhavān


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-rājā uvāca—a király így imádkozott; anādi—időtlen idők óta; avidyā—a tudatlanság által; upahata—elveszett; ātma-saṁvidaḥ—az önvalóról szóló tudás; tat—az; mūla—a gyökér; saṁsāra—az anyagi kötelék; pariśrama—gyötrelmekkel és nehéz munkával teli; āturāḥ—szenvedés; yadṛcchayā—a legfelsőbb akarat által; upasṛtāḥ—az ācārya kegyét elnyerve; yam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; āpnuyuḥ—elérheti; vimukti-daḥ—a felszabadulás folyamata; naḥ—miénk; paramaḥ—a legfelsőbb; guruḥ—lelki tanítómester; bhavān—Te, Uram.


FORDÍTÁS

Akik réges-régen elfelejtették az önvaló tudományát, s akik e tudatlanság miatt gyötrelmekkel teli anyagi, feltételekhez kötött életet élnek, az Úr kegyéből lehetőséget kapnak arra, hogy találkozzanak az Úr bhaktájával. Ezt az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a legfelsőbb lelki tanítómesternek tekintem.


MAGYARÁZAT

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valóban a legfelsőbb lelki tanítómester. A Legfelsőbb Úr mindent tud a feltételekhez kötött lélek szenvedéséről, ezért megjelenik ebben az anyagi világban néha személyesen, néha egy inkarnációjában, néha pedig úgy, hogy felhatalmaz egy élőlényt, hogy a nevében cselekedjen. De minden esetben Ő az eredeti lelki tanítómester, aki világosságot gyújt a feltételekhez kötött lelkekben, akik az anyagi világban szenvednek. Az Úr mindig azon fáradozik, hogy számtalan módon segítse a feltételekhez kötött lelkeket. Éppen ezért ez a vers paramo gurur bhavānnak szólítja. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki a Kṛṣṇa-tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfelsőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómester, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy közönséges ember. Az írások kijelentik: ācāryaṁ māṁ vijānīyāt (SB 11.17.27), tudnunk kell, hogy az ācārya, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr.

sākṣād dharitvena samasta-śāstrair
uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ
kintu prabhor yaḥ priya eva tasya
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, feltételekhez kötött lelkek érdekében.