HU/SB 9.2.15
15. VERS
- kaviḥ kanīyān viṣayeṣu niḥspṛho
- visṛjya rājyaṁ saha bandhubhir vanam
- niveśya citte puruṣaṁ sva-rociṣaṁ
- viveśa kaiśora-vayāḥ paraṁ gataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaviḥ—egy másik fiú, akit Kavinak hívtak; kanīyān—aki a legfiatalabb volt; viṣayeṣu—anyagi élvezetekben; niḥspṛhaḥ—ragaszkodás nélküli; visṛjya—miután feladta; rājyam—apja tulajdonát, a királyságot; saha bandhubhiḥ—barátai kíséretében; vanam—az erdő; niveśya—mindig tartotta; citte—szíve mélyén; puruṣam—a Legfelsőbb Személyt; sva-rociṣam—önragyogó; viveśa—belépett; kaiśora-vayāḥ—egy fiatal ember, aki még nem lépett teljesen az ifjúkorba; param—a transzcendentális világ; gataḥ—belépett.
FORDÍTÁS
Manu legkisebb fia, akit Kavinak hívtak, vonakodott elfogadni az anyagi élvezetet, és lemondott a királyságról, még mielőtt teljesen ifjúvá serdült volna. Barátai kíséretében az erdőbe vonult, és szíve mélyén mindig az önragyogó Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolt. Így érte el a tökéletességet.