HU/SB 9.2: Manu fiainak dinasztiái
9.2.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután fia, Sudyumna az erdőbe vonult, hogy a vānaprastha életrendbe lépjen, Vaivasvata Manu [Śrāddhadeva] újabb fiakra vágyva száz évig szigorú lemondásokat végzett a Yamunā partján.
9.2.2. vers: A Śrāddhadeva nevű Manu ezután azzal a vággyal, hogy fiai szülessenek, a Legfelsőbb Urat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a félistenek Urát imádta, s így tíz fiúgyermeke született, akik épp olyanok voltak, mint ő maga. Ikṣvāku volt közöttük a legidősebb.
9.2.3. vers: Fiai közül Pṛṣadhra lelki tanítómestere utasítására a tehenekre vigyázott. Egész éjjel karddal a kezében állt, hogy megvédje a teheneket.
9.2.4. vers: Egyszer egy esős éjjelen egy tigris osont be a tehénistállóba. A földön fekvő tehenek a tigris láttán rémületükben mind felkerekedtek, és szerteszét futottak a földeken.
9.2.5-6. vers: Amikor a rettentő erejű tigris elragadta a tehenet, a tehén bánatában és félelmében bőgni kezdett. Pṛṣadhra meghallotta kiáltását, s azonnal elindult a hang irányában. Megragadta kardját, de mivel a csillagokat felhők takarták, a tehenet vélte a tigrisnek, és tévedésből a tehén fejét vágta le nagy erővel.
9.2.7. vers: A kard éle levágta a tigris fülét, ezért a tigris nagyon megijedt, s amint menekülni kezdett, vére egyre csak folyt az úton.
9.2.8. vers: Reggel, amikor Pṛṣadhra, aki képes volt legyőzni ellenségét, észrevette, hogy a tehenet ölte meg, noha éjszaka azt hitte, hogy a tigrissel végzett, nagyon boldogtalan volt.
9.2.9. vers: Pṛṣadhra ugyan tudtán kívül követte el a bűnt, a család papja, Vasiṣṭha mégis megátkozta: „Következő életedben nem lehetsz kṣatriya. Ehelyett sūdraként fogsz megszületni, mert megölted a tehenet.”
9.2.10. vers: Amikor a hős Pṛṣadhrát lelki tanítómestere megátkozta, ő kezét összetéve elfogadta az átkot. Aztán érzékein uralkodva brahmacarya fogadalmat tett, melyet minden nagy bölcs helyesel.
9.2.11-13. vers: Pṛṣadhra aztán megvált minden kötelességtől, elméje megbékélt, s minden érzéke fölött uralkodott. Az anyagi körülmények nem voltak rá hatással, s megelégedett azzal, amit az Úr kegyéből kapott ahhoz, hogy testét és lelkét együtt tartsa. Ezenkívül mindenkivel egyenlően bánt, így figyelmét teljesen az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Vāsudevára irányította, a transzcendentális Felsőlélekre, aki mentes minden anyagi szennyeződéstől. Pṛṣadhra, aki a tiszta tudás birtokában teljesen elégedett volt, s elméjét mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére rögzítette, eljutott az Úr tiszta odaadó szolgálatáig, és az anyagi tettektől megválva járni kezdte a világot, mintha süket, néma és vak lenne.
9.2.14. vers: Pṛṣadhra ebben a szellemben nagy szent lett. Amikor az erdőbe vonult, s ott megpillantott egy lángoló erdőtüzet, kihasználta az alkalmat, hogy testét elégesse a tűzben, s így eljutott a transzcendentális, lelki világba.
9.2.15. vers: Manu legkisebb fia, akit Kavinak hívtak, vonakodott elfogadni az anyagi élvezetet, és lemondott a királyságról, még mielőtt teljesen ifjúvá serdült volna. Barátai kíséretében az erdőbe vonult, és szíve mélyén mindig az önragyogó Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolt. Így érte el a tökéletességet.
9.2.16. vers: Karūṣától, Manunak egy másik fiától származik a Kārūṣa-dinasztia, egy kṣatriya család. A Kārūṣa kṣatriyák az északi terület királyai voltak. A brahminikus kultúra védelmezőiként ismerték őket, és mindannyian megingathatatlanul vallásosak voltak.
9.2.17. vers: Manu Dhṛṣṭa nevű fiától egy Dhārṣṭa elnevezésű kṣatriya kaszt származott, melynek tagjai ebben a világban elérték a brāhmaṇák helyzetét. Utánuk Manu Nṛga nevű fiától megszületett Sumati. Sumatitól származott Bhūtajyoti, Bhūtajyotitól pedig Vasu.
9.2.18. vers: Vasu fia Pratīka volt, akinek fiát Oghavānnak nevezték. Oghavān fiát szintén Oghavānnak hívták, leányát pedig Oghavatīnak. Őt Sudarśana vette feleségül.
9.2.19. vers: Nariṣyantának egy Citrasena nevű fia volt, akinek született egy Ṛkṣa nevű fia. Ṛkṣától származott Mīḍhvān, Mīḍhvāntól Pūrṇa, Pūrṇától pedig Indrasena.
9.2.20. vers: Indrasena nemzette Vītihotrát, Vītihotra Satyaśravāt, Satyaśravā egy Uruśravā nevű fiat, Uruśravā pedig Devadattát.
9.2.21. vers: Devadattától egy Agniveśya nevű fiú származott, aki maga volt a tűzisten, Agni. Ezt a fiút, aki ünnepelt szent volt, jól ismerték, mint Kānīna és Jātūkarṇya.
9.2.22. vers: Ó, király! Agniveśyától egy Āgniveśyāyanaként ismert brāhmaṇa dinasztia származott. Most, miután felsoroltam Nariṣyanta leszármazottjait, hadd beszéljek Diṣṭa ivadékairól! Kérlek, hallgass meg!
9.2.23-24. vers: Diṣṭának volt egy Nābhāga nevű fia. Ez a Nābhāga, aki nem azonos a későbbiekben említett Nābhāgával, hivatását tekintve vaiśya lett. Fiát Bhalandanának hívták, Bhalandana fiát Vatsaprītinek, az ő fia pedig Prāṁśu volt. Prāṁśu fia Pramati, Pramati fia Khanitra, Khanitra fia Cākṣuṣa, az ő fia pedig Viviṁśati volt.
9.2.25. vers: Viviṁśati fiát Rambhának hívtak, s a kiváló és vallásos Khanīnetra király az ő fia volt. Ó, uralkodó! Khanīnetra fia Karandhama király volt.
9.2.26. vers: Karandhamának egy Avīkṣit nevű fia született. Avīkṣit fiát Maruttának hívták, s ő volt az uralkodó. A nagy misztikus, Saṁvarta, Aṅgirā fia elvégeztetett egy áldozatot [yajñát] Maruttával.
9.2.27. vers: Marutta király áldozati kellékei rendkívül gyönyörűek voltak, mert minden aranyból készült. Valójában egyetlen áldozat sem hasonlítható az övéhez.
9.2.28. vers: Indra királyt az áldozat során a rengeteg soma-rasa egészen megrészegítette. A brāhmaṇák bőséges adományt kaptak, s ez elégedetté tette őket. Az áldozathoz a szeleket irányító félistenek ajánlották fel az ételeket, és a Viśvedevák is jelen voltak a gyülekezetben.
9.2.29. vers: Marutta fia Dama, Dama fia Rājyavardhana, Rājyavardhana fia Sudhṛti, az ő fia pedig Nara volt.
9.2.30. vers: Nara fia Kevala, az ő fia Dhundhumān, az ő fia pedig Vegavān volt. Vegavān fia Budha volt, Budha fia pedig Tṛṇabindu, aki a Föld királya lett.
9.2.31. vers: A legkiválóbb apsarā, a rendkívül jó tulajdonságokkal rendelkező Alambuṣā a hasonlóan kiváló Tṛṇabinduhoz ment feleségül. Néhány fiút hozott a világra, valamint egy leányt, akit Ilavilānak hívtak.
9.2.32. vers: Miután a nagy szent, Viśravā, a misztikus yoga mestere apjától abszolút tudásra tett szert, egy fiat nemzett Ilavilā méhében, az ünnepelt és híres Kuverát, aki a pénzt adja.
9.2.33. vers: Tṛṇabindunak három fia volt: Viśāla, Śūnyabandhu és Dhūmraketu. A három közül Viśāla családot alapított, s épített egy Vaiśālīnak nevezett palotát.
9.2.34. vers: Viśāla fiát Hemacandrának, az ő fiát Dhūmrākṣának, az ő fiát Saṁyamának, az ő fiait pedig Devajának és Kṛśāśvának hívták.
9.2.35-36. vers: Kṛśāśva fiát Somadattának hívták. Aśvamedha áldozatokat mutatott be, és ezzel elégedetté tette az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut. A Legfelsőbb Úr imádatával a legemelkedettebb helyzetbe került: azon a bolygón élhetett, ahová a nagy misztikus yogīk mennek. Somadatta fia Sumati volt, akinek a fiát Janamejayának hívták. Ezek a királyok, akik Viśāla dinasztiájában jelentek meg, valamennyien tovább vitték az ünnepelt Tṛṇabindu király hírnevét.