HU/SB 9.7.14
14. VERS
- punar jātā yajasveti
- sa pratyāhātha so ’bravīt
- sānnāhiko yadā rājan
- rājanyo ’tha paśuḥ śuciḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
punaḥ—újra; jātāḥ—kinőttek; yajasva—most ajánld fel az áldozatot; iti—így; saḥ—ő, Varuṇa; pratyāha—válaszolt; atha—ezután; saḥ—ő, Hariścandra; abravīt—mondta; sānnāhikaḥ—képes pajzzsal felvértezni magát; yadā—amikor; rājan—ó, Varuṇa király; rājanyaḥ—a kṣatriya; atha—akkor; paśuḥ—az áldozati állat; śuciḥ—megtisztul.
FORDÍTÁS
Amikor a fogak újra kinőttek, Varuṇa eljött, és így szólt Hariścandrához: „Most elvégezheted az áldozatot.” De Hariścandra ekkor ezt mondta: „Ó, király! Amikor az áldozati állatból kṣatriya lesz, és képes lesz megvédeni magát az ellenséggel vívott harcban, akkor lesz csak tiszta!”