HU/SB 9.8.23
23. VERS
- taṁ tvāṁ ahaṁ jñāna-ghanaṁ svabhāva-
- pradhvasta-māyā-guṇa-bheda-mohaiḥ
- sanandanādyair munibhir vibhāvyaṁ
- kathaṁ vimūḍhaḥ paribhāvayāmi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—az a személyiség; tvām—Neked; aham—én; jñāna-ghanam—Te, Uram, aki tömény tudás vagy; svabhāva—a lelki természet által; pradhvasta—szennyeződéstől mentesen; māyā-guṇa—az anyagi természet három kötőereje által okozott; bheda-mohaiḥ—a megkülönböztetés zavarodottságának megnyilvánításával; sanandana-ādyaiḥ—olyan személyiségek által, mint a négy Kumāra (Sanat-kumāra, Sanaka, Sanandana és Sanātana); munibhiḥ—ilyen nagy bölcsek által; vibhāvyam—imádandó; katham—hogyan; vimūḍhaḥ—akit az anyagi természet megbolondított; paribhāvayāmi—tudok Rád gondolni.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Az anyagi természet három kötőerejének befolyásától mentes bölcsek — köztük a négy Kumāra [Sanat, Sanaka, Sanandana és Sanātana] — képesek Rád gondolni, aki a tudás összessége vagy. De hogyan gondolna Rád egy olyan tudatlan ember, mint én?
MAGYARÁZAT
A svabhāva szó az ember saját lelki természetére vagy örök helyzetére utal. Amikor az élőlény ebben az örök helyzetében van, az anyagi természet kötőerői nincsenek rá hatással. Sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate (BG 14.26). Amint valaki megszabadul az anyagi természet három kötőerejének befolyásától, a Brahman-síkra kerül. Az ilyen helyzetben lévő személyiségekre szemléletes példa a négy Kumāra és Nārada. Ezek a hiteles tekintélyek természetükből adódóan képesek megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetét, ám egy olyan feltételekhez kötött lélek, aki nem mentes az anyagi természet hatásától, nem tudja megvalósítani a Legfelsőbbet. A Bhagavad-gītāban (BG 2.45) ezért Kṛṣṇa azt tanácsolja Arjunának: traiguṇya-viṣayā vedā nistraiguṇyo bhavārjuna, az embernek felül kell emelkednie az anyagi természet három kötőerejének hatásán. Aki a három anyagi kötőerő befolyása alatt marad, képtelen megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.