HU/SB 9.10.15
15. VERS
- kāmaṁ prayāhi jahi viśravaso ’vamehaṁ
- trailokya-rāvaṇam avāpnuhi vīra patnīm
- badhnīhi setum iha te yaśaso vitatyai
- gāyanti dig-vijayino yam upetya bhūpāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāmam—ahogy akarod; prayāhi—átkelhetsz vizemen; jahi—csak győzd le; viśravasaḥ—Viśravā Muninak; avameham—olyan szenny, mint a vizelet; trailokya—a három világnak; rāvaṇam—a Rāvaṇa nevű személy, a sírás oka; avāpnuhi—nyerd vissza; vīra—ó, nagy hős; patnīm—feleségedet; badhnīhi—építs; setum—egy hidat; iha—itt (ezen a vizen); te—Tiéd; yaśasaḥ—hírnév; vitatyai—terjeszteni; gāyanti—dicsőíteni fognak; dik-vijayinaḥ—nagy hősök, akik meghódítottak minden égtájat; yam—ami (a híd); upetya—közelébe menvén; bhūpāḥ—nagy királyok.
FORDÍTÁS
Uram, kedved szerint használhatod vizemet! Át is kelhetsz rajta, és elmehetsz Rāvaṇa birodalmába, aki annyi aggodalmat és sírást okoz a három világnak. Viśravā fia ő, de éppúgy kárhozatra van ítélve, mint a vizelet. Kérlek, menj, végezz vele, s így szerezd vissza hitvesedet, Sītādevīt! Ó, nagy hős, noha vizem nem akadályoz abban, hogy Laṅkāra menj, kérlek, építs egy hidat felette, hogy emelje transzcendentális hírneved! E csodásan különleges tetted láttán a jövőben minden kiváló hős és király magasztalni fog.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, hogy a fiúgyermek és a vizelet ugyanabból a forrásból, a nemi szervből származik. Ha a fiú bhakta vagy kiváló, művelt ember, akkor a gyermeknemzés érdekében a mag kibocsátása sikeresnek mondható, de ha a gyermek nem rendelkezik jó tulajdonságokkal, s nem hoz dicsőséget a családjára, akkor nem jobb a vizeletnél. Rāvaṇát ebben a versben a vizelethez hasonlítják, mert zaklatta a három világot. A megszemélyesült óceán ezért azt kívánta, hogy az Úr Rāmacandra végezzen vele.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Rāmacandra egyik vonása az, hogy mindenható. Az Úrnak nem kell figyelembe vennie semmilyen anyagi akadályt vagy kényelmetlenséget ahhoz, hogy cselekedjen, ám hogy tanúságot tegyen arról, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s nem csupán kikiáltották vagy népszavazással választották meg Istennek, egy csodás hidat emelt az óceán fölé. Mostanában divatba jött, hogy az emberek utánzat-Isteneket teremtenek, akik nem hajtanak végre semmiféle emberfölötti tettet. Egy kis varázslat megzavarja az ostoba embert, s így megválaszt egy ál-Istent, mivel nincs tisztában azzal, hogy milyen hatalmas Isten. Az Úr Rāmacandra azonban hidat épített a víz fölé, olyan kövekből, melyek puszta akaratából a vízen lebegtek. Ez bizonyítja Isten különlegesen csodálatos hatalmát. Miért kellene elfogadnunk egy olyan embert Istennek, aki nem mutat ki semmiféle rendkívüli hatalmat, s nem tesz semmi olyat, amire a közönséges ember sohasem lenne képes? Az Úr Rāmacandrát azért fogadjuk el az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, mert megépítette ezt a hidat, az Úr Kṛṣṇát pedig azért, mert felemelte a Govardhana-hegyet, amikor csupán hétéves volt. Nem szabad bármilyen gazembert Istennek vagy Isten inkarnációjának elfogadnunk, hiszen Isten különleges tulajdonságokat nyilvánít meg különféle tettei során. Ezért Maga az Úr mondja a Bhagavad-gītāban (BG 4.9):
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Az Úr tettei nem közönségesek; mind transzcendentálisan csodálatosak, s nincs élőlény, aki ezekre képes lenne. A śāstrák az Úr tetteinek valamennyi jellemzőjéről írnak, s ha valaki megértette őket, képes lesz úgy elfogadni az Urat, ahogyan van.