HU/SB 9.10: A Legfelsőbb Úr, Ramacandra kedvtelései
9.10.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Khaṭvāṅga Mahārāja fia Dīrghabāhu volt, az ő fia pedig a híres Raghu Mahārāja. Raghu Mahārājától származott Aja, tőle pedig Daśaratha Mahārāja, egy rendkívüli személyiség.
9.10.2. vers: A félistenek imáit meghallgatva az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Maga az Abszolút Igazság közvetlenül megjelent kiterjedésével és kiterjedésének kiterjedéseivel. Szent nevük Rāma, Lakṣmaṇa, Bharata és Śatrughna volt. Így jelentek meg négy alakban e híres inkarnációk Daśaratha Mahārāja fiaiként.
9.10.3. vers: Ó, Parīkṣit király! Az Úr Rāmacandra transzcendentális cselekedeteiről már beszéltek azok a nagy szentek, akik látták az igazságot. Mivel sokszor hallottál már az Úr Rāmacandráról, Sītā anya férjéről, tetteiről most röviden szólok csupán. Kérlek, hallgass meg!
9.10.4. vers: Az Úr Rāmacandra nem akarta, hogy apja megszegje szavát, ezért késedelem nélkül lemondott a királyi trónról, és hitvese, Sītā anya társaságában egyik erdőből a másikba vándorolt lótuszlábán, mely oly puha volt, hogy még Sītā tenyerének érintését sem tűrhette. Az Urat elkísérte Hanumān, a majmok királya [vagy egy másik majom, Sugrīva] is, valamint saját öccse, az Úr Lakṣmaṇa, akik mindketten enyhítettek fáradtságán, melyet az erdei vándorlás okozott. Az Úr levágta Śūrpaṇakhā orrát és fülét, s ezzel elcsúfította, ezért elválasztották Sītā anyától. Ettől haragra gerjedt, összevonta szemöldökét, és ráijesztett az óceánra, aki ekkor megengedte az Úrnak, hogy hidat emeljen s így átkeljen rajta. Ezek után az Úr Rāvaṇa birodalmába ment, hogy végezzen vele, akár egy erdőt felemésztő tűz. Bárcsak ez a Legfelsőbb Úr, Rāmacandra minden védelmet megadna nekünk!
9.10.5. vers: Viśvāmitra áldozatának arénájában az Úr Rāmacandra, Ayodhyā királya számtalan démont, rākṣasát és civilizálatlan embert ölt meg, akik éjszaka a sötétség kötőerejében kóboroltak. Bárcsak az Úr Rāmacandra, aki Lakṣmaṇa jelenlétében elpusztította ezeket a démonokat, kedvesen védelmezne bennünket!
9.10.6-7. vers: Ó, király! Az Úr Rāmacandra kedvtelései csodálatosak voltak, akár egy elefántborjúé. Abban a gyülekezetben, ahol Sītā anya akart férjet választani, a világ hősei körében eltörte az Úr Śiva íját. Ez az íj olyan nehéz volt, hogy háromszáz ember vitte, ám az Úr Rāmacandra megfeszítette, felhúrozta, és középen eltörte, épp úgy, ahogy egy elefántborjú tör el egy szál cukornádat. Az Úr így elnyerte Sītā anya kezét, aki alakját, szépségét, viselkedését, korát és természetét tekintve ugyanolyan transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezett. Valójában a szerencse istennője volt ő, aki örökké az Úr mellkasán pihen. Miután az Úr Rāmacandra elnyerte Sītāt a vetélytársak gyülekezetében, s hazafelé tartott Sītā otthonából, találkozott Paraśurāmával. Noha Paraśurāma nagyon büszke volt, mert huszonegyszer szabadította meg a Földet a királyi rendtől, az Úr, aki a királyi rend kṣatriyájaként jelent meg, legyőzte őt.
9.10.8. vers: Apja parancsára, akit kötött feleségének adott szava, az Úr Rāmacandra elhagyta birodalmát, gazdagságát, barátait, jóakaróit, otthonát és minden mást — épp úgy, ahogy egy felszabadult lélek adja fel életét —, és Sītāval az erdőbe vonult.
9.10.9. vers: Egyszer, miközben az Úr Rāmacandra az erdőt járta, ahol nehézségekkel teli életben volt része, legyőzhetetlen íjával és nyilaival a kezében elcsúfította Rāvaṇa kéjes vágyakkal beszennyezett nővérét úgy, hogy levágta az orrát és a fülét. Emellett megölte a lány tizennégyezer rākṣasa barátját is, Kharával, Triśirával és Dūṣaṇával az élen.
9.10.10. vers: Ó, Parīkṣit király! Amikor Rāvaṇa, akinek tíz feje volt a vállán, hallott Sītā gyönyörű és vonzó külsejéről, elméjét kéjes vágyak izgatták fel, s elindult, hogy elrabolja őt. Hogy elcsalja az Úr Rāmacandrát āśramája közeléből, Rāvaṇa odaküldte Mārīcát egy arany szarvas alakjában. Amikor az Úr Rāmacandra megpillantotta a gyönyörű szarvast, elhagyta hajlékát, s az állat nyomába eredt, végül pedig megölte hegyes nyilával, ahogy az Úr Śiva ölte meg Dakṣát.
9.10.11. vers: Amikor Rāmacandra az erdőbe ment, s Lakṣmaṇa is távol volt, a leggonoszabb rākṣasa, Rāvaṇa elrabolta Sītādevīt, Videha királyának leányát, ahogy egy tigris ejti zsákmányul az őrizetlenül hagyott juhot a juhász távollétében. Ezek után az Úr Rāmacandra úgy vándorolt az erdőben öccsével, Lakṣmaṇával, mint akinek nagyon fáj, hogy elszakították feleségétől, s így személyes példájával mutatta be annak a helyzetét, aki ragaszkodik a nőkhöz.
9.10.12. vers: Az Úr Rāmacandra — akinek lótuszlábát az Úr Brahmā és az Úr Śiva imádják — egy emberi lény formáját öltötte Magára. Elvégezte Jaṭāyu temetési szertartását, akit Rāvaṇa ölt meg, majd végzett a Kabandha nevű démonnal. Miután barátságot kötött a majmok vezéreivel, s megölte Vālit, valamint előkészületeket tett Sītā anya kiszabadítására, az óceán partjára ment.
9.10.13. vers: Az Úr Rāmacandra a tengerpartra érve három napig böjtölt a megszemélyesült óceán érkezésére várva. Az óceán azonban nem jött, ezért az Úr kimutatta dühének kedvtelését, s pusztán azzal, hogy rápillantott az óceánra, félelmet keltett valamennyi benne élő élőlényben, köztük a krokodilokban és a cápákban is. Ekkor a megszemélyesült óceán rettegve az Úr Rāmacandra elé állt, magával hozva minden kelléket az Úr imádatához, s lótuszlábához borulva így szólt:
9.10.14. vers: Ó, mindent átható Legfelsőbb Személy! Ostobák vagyunk, s nem értettük meg, ki vagy, de most már tudjuk, hogy Te vagy a Legfelsőbb Személy, az egész univerzum mestere, a változatlan és eredeti Istenség Személyisége. A félisteneket a jóság kötőereje itatja át, a prajāpatikat a szenvedély kötőereje, a szellemek urát pedig a tudatlanságé, ám Te mindezen kötőerők mestere vagy.
9.10.15. vers: Uram, kedved szerint használhatod vizemet! Át is kelhetsz rajta, és elmehetsz Rāvaṇa birodalmába, aki annyi aggodalmat és sírást okoz a három világnak. Viśravā fia ő, de éppúgy kárhozatra van ítélve, mint a vizelet. Kérlek, menj, végezz vele, s így szerezd vissza hitvesedet, Sītādevīt! Ó, nagy hős, noha vizem nem akadályoz abban, hogy Laṅkāra menj, kérlek, építs egy hidat felette, hogy emelje transzcendentális hírneved! E csodásan különleges tetted láttán a jövőben minden kiváló hős és király magasztalni fog.
9.10.16. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: A hegycsúcsokból, melyeket hatalmas majmok kezei dobáltak a vízbe, megremegtetve rajtuk a fákat és a többi növényt, az Úr Rāmacandra hidat emelt az óceán fölé, majd Laṅkāra ment, hogy kiszabadítsa Sītādevīt Rāvaṇa karmai közül. Vibhīṣaṇának, Rāvaṇa fivérének a segítségével és irányításával az Úr a majomkatonákkal együtt, akiknek élén Sugrīva, Nīla és Hanumān álltak, behatolt Rāvaṇa birodalmába, Laṅkāra, melyet korábban Hanumān már felgyújtott.
9.10.17. vers: Miután a majomkatonák olyan vezérek irányításával, mint Sugrīva, Nīla és Hanumān, rátörtek Laṅkāra, elfoglalták az összes szórakozóhelyet, magtárat, kincstárat, palotaajtót, városkaput, gyűléstermet, házat, a paloták előkertjeit, de még a galambdúcokat is. Miután lerombolták a város útkereszteződéseit, emelvényeit, zászlóit és a kupolák arany vizeskorsóit, Laṅkā egész városa olyannak tűnt, mint egy folyó, melyet elefántcsorda dúlt fel.
9.10.18. vers: Amikor Rāvaṇa, a rākṣasák ura látta, hogy a majomkatonák milyen felfordulást okoztak, Nikumbhát, Kumbhát, Dhūmrākṣát, Durmukhát, Surāntakát, Narāntakát és a többi rākṣasát hívta, fiával, Indrajittel együtt. Aztán Prahastáért, Atikāyáért, Vikampanáért és végül Kumbhakarṇáért küldött, majd parancsot adott valamennyi követőjének, hogy vegyék fel a harcot az ellenséggel.
9.10.19. vers: Az Úr Rāmacandra Lakṣmaṇa és a majomkatonák — Sugrīva, Hanumān, Gandhamāda, Nīla, Aṅgada, Jāmbavān és Panasa — gyűrűjében a rākṣasák harcosaira támadt, akik a legkülönfélébb legyőzhetetlen fegyverekkel, karddal, lándzsával, íjakkal, prāsákkal, ṛṣṭikkel, śakti-nyílvesszőkkel, khaḍgákkal és tomarákkal vértezték fel magukat.
9.10.20. vers: Aṅgada, valamint Rāmacandra katonáinak többi parancsnoka mind szembeszálltak az ellenség elefántjaival, gyalogságával, lovaival és szekereivel, és hatalmas fatörzseket, hegycsúcsokat, buzogányokat és nyilakat dobáltak rájuk. Az Úr Rāmacandra katonái így megölték Rāvaṇa harcosait, akiket minden szerencse elhagyott, hiszen Sītā anya haragja kárhozatra ítélte Rāvaṇát.
9.10.21. vers: Amikor Rāvaṇa, a rākṣasák királya látta, hogy katonái elvesztek, ádáz haragra gerjedt. Felszállt virágokkal díszített repülőjére, s az Úr Rāmacandra felé indult, aki egy ragyogó szekéren ült, melyet Mātali, Indra kocsisa hajtott. Rāvaṇa ekkor hegyes nyilaival az Úr Rāmacandrára támadt.
9.10.22. vers: Az Úr Rāmacandra így szólt Rāvaṇához: Az emberevők között te vagy a leggyalázatosabb, sőt, olyan vagy, mint az ürülékük! Kutyára hasonlítasz, mert ahogy a kutya lop ételt a konyhából, amikor a gazda nincs otthon, úgy raboltad el távollétemben hitvesemet, Sītādevīt. Ezért ahogy Yamarāja bünteti meg a vétkeseket, úgy foglak én is megbüntetni téged! Gyalázatos, bűnös és szégyentelen vagy, ezért ma Én, aki sohasem vallok kudarcot, ellátom a bajodat!
9.10.23. vers: Így becsmérelte az Úr Rāmacandra Rāvaṇát, majd egy nyílvesszőt illesztett íjába, célba vette őt, és kilőtte a nyilat, amely úgy hatolt át Rāvaṇa szívén, akár egy villám. Amikor Rāvaṇa követői ezt meglátták, felkiáltottak: „Ó, jaj! Ó, jaj! Mi történt? Mi történt?” Rāvaṇa tíz szájából vért hányva leesett repülőjéről, épp úgy, ahogy a jámbor ember esik a földre a mennyei bolygókról, amikor jámbor tetteinek gyümölcsei elfogynak.
9.10.24. vers: Aztán azok az asszonyok, akiknek férje elesett a csatában, Mandodarīval, Rāvaṇa feleségével az élen mind elhagyták Laṅkāt. Szűnni nem akaró zokogás közepette Rāvaṇa és a többi rākṣasa holttestéhez léptek.
9.10.25. vers: A nők bánatukban a mellüket verték, mert Lakṣmaṇa nyilai megölték férjeiket, akiket most a karjaikba zártak. Szánalmasan sírtak, mindenkit meghatva.
9.10.26. vers: Ó, uram, ó, mester! A másoknak okozott baj megtestesítője voltál, ezért Rāvaṇának hívtak. De most, hogy legyőztek, mi is vereséget szenvedtünk, hiszen nélküled Laṅkā országát ellenség szállta meg. Kinél fog így oltalomra találni?
9.10.27. vers: Ó, végtelenül szerencsés! Kéjes vágyak befolyásoltak, ezért nem ismerted fel Sītā anya erejét. Átka miatt most ebbe a helyzetbe kerültél: az Úr Rāmacandra végzett veled.
9.10.28. vers: Ó, rākṣasák nemzetségének öröme! Miattad nincs most oltalmazója Laṅkā országának, és minket sem védelmez senki. Tetteiddel azt érted el, hogy testeden keselyűk lakmároznak majd, lelked pedig pokolra jut.
9.10.29. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Az Úr Rāmacandra, Kosala királya elismerte Vibhīṣaṇát, Rāvaṇa jámbor fivérét és az Úr Rāmacandra bhaktáját, aki aztán elvégezte rokonai temetési szertartását, hogy megmentse őket a pokolba vezető úttól.
9.10.30. vers: Ezután az Úr Rāmacandra egy Aśoka-erdőben, egy kis kunyhóban, a Śiṁśapā nevű fa alatt megtalálta Sītādevīt. Vékony és törékeny volt, mert szenvedést okozott neki az Úr Rāmacandra távolléte.
9.10.31. vers: Amikor az Úr Rāmacandra ilyen állapotban látta hitvesét, nagyon megesett rajta a szíve. Sītādevīt végtelen boldogság töltötte el kedvese láttán, amikor Rāmacandra elé lépett, és lótuszhoz hasonlatos ajka elárulta örömét.
9.10.32. vers: Az Úr Rāmacandra, az Istenség Legfelsőbb Személyisége [Bhagavān] Vibhīṣaṇa kezébe adta a hatalmat, hogy Laṅkā rākṣasa népessége felett uralkodjon egy kalpa idejéig, majd Sītādevīt egy virágokkal díszített repülőre ültette, s Ő Maga is felszállt. Véget ért az idő, melyet az erdőben kellett leélnie, ezért Hanumān, Sugrīva és fivére, Lakṣmaṇa kíséretében visszatért Ayodhyāba.
9.10.33. vers: Az Úr Rāmacandrát fővárosába, Ayodhyāba visszatérve az úton a hercegi rend fogadta, akik gyönyörű, illatos virágokat szórtak testére, a nagy személyiségek pedig, köztük az Úr Brahmā és más félistenek ujjongva magasztalták tetteit.
9.10.34. vers: Ayodhyāba érve az Úr Rāmacandrának a fülébe jutott, hogy távollétében fivére, Bharata tehénvizeletben főtt árpán élt, testét fahánccsal takarta, haját csomókban összetapadva viselte, és kuśából font gyékényen aludt. A legkegyesebb Urat mindez nagyon bántotta.
9.10.35-38. vers: Amikor az Úr Bharata meghallotta, hogy az Úr Rāmacandra visszatér a fővárosba, Ayodhyāba, azonnal fejére tette az Úr Rāmacandra facipőit, és székhelyéről, Nandigrāmából az Úr elé sietett. Az Úr Bharatát miniszterek, papok, más tiszteletre méltó polgárok, kellemes zenét játszó hivatásos muzsikusok és bölcs brāhmaṇák kísérték, akik védikus himnuszokat énekeltek fennhangon. Őket hintók követték a díszmenetben, melyeket aranykötélből készült hámmal felszerszámozott gyönyörű paripák húztak. A hintókat arannyal hímzett és más, különféle méretű és mintázatú lobogók díszítették. Aranypáncélt viselő katonák, bételdiót kínáló szolgák is jöttek velük, számtalan közismert, szépséges kurtizánnal együtt. Utánuk tengernyi szolga gyalogolt, napernyőkkel, legyezőkkel, a legkülönfélébb értékes drágakövekkel és a király fogadásához illő egyéb kellékekkel a kezükben. Ilyen kísérettel, az eksztázistól ellágyult szívvel és könnyekkel a szemében az Úr Bharata az Úr Rāmacandra elé lépett, és túláradó eksztatikus szeretetében a lótuszlábához borult.
9.10.39-40. vers: Miután az Úr Bharata átadta a facipőket az Úr Rāmacandrának, összetett kézzel, könnyben úszó szemmel állt Előtte. Az Úr Rāmacandra hosszú ideig fürdette könnyeivel Bharatát, miközben két karjába zárta. Ezután Sītā Anya és Lakṣmaṇa kíséretében tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a bölcs brāhmaṇáknak és a család idősebb tagjainak, és Ayodhyā polgárai is mind tiszteletteljes hódolatukat ajánlották Neki.
9.10.41. vers: Amikor Ayodhyā lakosai meglátták hosszú távollét után visszatérő királyukat, virágfüzéreket ajánlottak fel Neki, felsőruháikat lengették, és nagy örömükben táncra perdültek.
9.10.42-43. vers: Ó, király! Az Úr Bharata az Úr Rāmacandra facipőit vitte, Sugrīva és Vibhīṣaṇa egy jakfarokból készült és egy másfajta legyezőt tartottak a kezükben, Hanumān egy fehér napernyőt, Śatrughna egy íjat és két tegezt, Sītādevī pedig egy korsót, amely szent helyekről származó vízzel volt teli. Aṅgada egy kardot, Jāmbavān, a ṛkṣák királya pedig egy aranypajzsot vitt.
9.10.44. vers: Ó, Parīkṣit király! Ahogy az Úr virágrepülőjén ült a nők körében, akik imákat zengtek Hozzá, és a szónokokkal, akik jellemét énekelték meg, olyan volt, mint a Hold a csillagokkal és bolygókkal.
9.10.45-46. vers: Miután az Úr Rāmacandrát fivére, Bharata fogadta, az Úr nagy ünneplés közepette belépett Ayodhyā városába. Amint a palotába ért, hódolatát ajánlotta az anyáknak — Kaikeyīnek és Daśaratha Mahārāja többi feleségének, különösen pedig édesanyjának, Kauśalyānak. Hódolatát ajánlotta lelki tanítóinak, köztük Vasiṣṭhának is. A Vele egyidős és Nála fiatalabb barátai imádták Őt, és Ő is tiszteletteljes hódolatát ajánlotta nekik, Lakṣmaṇával és Sītā anyával együtt. Így értek mindannyian a palotába.
9.10.47. vers: Fiaik láttán Rāma, Lakṣmaṇa, Bharata és Śatrughna anyái nyomban felemelkedtek, akár az öntudatlan testek, amikor magukhoz térnek. Ölükbe vették fiaikat, és könnyeikkel fürdették meg Őket, megszabadulva a hosszú távollét okozta bánattól.
9.10.48. vers: A családi pap vagy lelki tanítómester, Vasiṣṭha tisztára borotváltatta az Úr Rāmacandrát, megszabadítva Őt gubancos hajától. Ezután a család idősebb tagjainak segítségével elvégezte az Úr Rāmacandra fürdető szertartását [az abhiṣekát] a négy tenger vizével és más anyagokkal, ahogyan egykor Indra királlyal tették.
9.10.49. vers: Az Úr Rāmacandra tetőtől talpig megfürdött, fejét tisztára borotválta, és nagyon szépen felöltözött. Virágfüzér és ékszerek díszítették. Fivérei és felesége társaságában, akik szintén csodálatos ruhákat és ékességeket viseltek, az Úr szikrázóan ragyogott.
9.10.50. vers: Az Úr Rāmacandrának örömet okozott az Úr Bharata teljes meghódolása és engedelmessége, ezért elfogadta a birodalom trónját. Pontosan úgy viselte gondját alattvalóinak, mint egy apa, ők pedig, akik teljesen elmerültek varṇájuk és āśramájuk szerinti kötelességeik végzésében, atyjukként tekintettek Rá.
9.10.51. vers: Az Úr Rāmacandra a Tretā-yugában uralkodott, de jó kormányzása miatt a korszak Satya-yugának tűnt. Mindenki vallásos volt és tökéletesen boldog.
9.10.52. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja, Bharata dinasztiájának legkiválóbb sarja! Az Úr Rāmacandra uralkodásának idején az erdők, a folyók, a dombok és hegyek, az államok, a hét sziget és a hét tenger mind készségesen gondoskodtak valamennyi élőlény létszükségletéről.
9.10.53. vers: Amikor az Úr Rāmacandra, az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt a világ királya, nem létezett semmilyen testi és elmebeli szenvedés, nem volt betegség, öregkor, gyász, bánat, szenvedés, rettegés és fáradtság. Még a halál sem létezett azok számára, akik nem akarták.
9.10.54. vers: Az Úr Rāmacandra megfogadta, hogy csak egyszer nősül, és nem lesz kapcsolata más nővel. Szent király volt, akinek jelleme minden tekintetben nagyszerű volt, s nem szennyezték olyan tulajdonságok, mint amilyen például a düh. Mindenkit jó viselkedésre tanított, főként a családosokat, a varṇāśrama-dharmának megfelelően, s így saját tetteivel tanította népét.
9.10.55. vers: Sītā anya végtelenül engedelmes, hűséges, tartózkodó és erényes volt, és mindig átérezte férje hangulatát. Jellemével, szeretetével és szolgálatával így teljesen magával ragadta az Úr elméjét.