HU/SB 9.11.22
22. VERS
- sa yaiḥ spṛṣṭo ’bhidṛṣṭo vā
- saṁviṣṭo ’nugato ’pi vā
- kosalās te yayuḥ sthānaṁ
- yatra gacchanti yoginaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő, az Úr Rāmacandra; yaiḥ—akik; spṛṣṭaḥ—megérintették; abhidṛṣṭaḥ—látták; vā—akár; saṁviṣṭaḥ—együtt ettek, együtt feküdtek; anugataḥ—szolgákként követték; api vā—még; kosalāḥ—Kosala mindazon lakói; te—ők; yayuḥ—indultak; sthānam—arra a helyre; yatra—ahol; gacchanti—mennek; yoginaḥ—minden bhakti-yogī.
FORDÍTÁS
Az Úr Rāmacandra visszatért hajlékára, ahová a bhakti-yogīk jutnak el. Ez az a hely, ahová Ayodhyā lakói kerültek azután, hogy megnyilvánult kedvteléseiben az Urat szolgálták: hódolataikat ajánlották Neki, megérintették lótuszlábát, követték Őt teljes mértékben, egy apához hasonló királynak tekintve Őt, úgy ültek le vagy feküdtek Mellé, mintha egyenrangúak lennének, vagy épp csak kísérték Őt.
MAGYARÁZAT
Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 4.9):
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ezt támasztja alá ez a vers is. Ayodhyā lakói, akik állampolgárként látták az Úr Rāmacandrát, szolgaként szolgálták, barátként együtt ültek és beszélgettek Vele, vagy csupán jelen voltak uralkodása idején, mind hazatértek, vissza Istenhez. Az a bhakta, aki tökéletességet ér el az odaadó szolgálatban, teste elhagyása után abba az univerzumba kerül, ahol az Úr Rāmacandra vagy az Úr Kṛṣṇa élvezi kedvteléseit. Később aztán, miután megtanulta, hogyan szolgálja különféle módszerekkel az Urat abban a prakaṭa-līlāban, végül a sanātana-dhāmába, a legfelsőbb hajlékra kerül a lelki világba. Ezt a sanātana-dhāmát a Bhagavad-gītā is megemlíti (paras tasmāt tu bhāvo ’nyo ’vyakto ’vyaktāt sanātanaḥ). Azt, aki belép az Úr transzcendentális kedvteléseibe, nitya-līlā-praviṣṭának hívják. Hogy világosan megértsük, miért tért haza az Úr Rāmacandra, a vers elmondja, hogy az Úr oda ment, ahová a bhakti-yogīk kerülnek. Az imperszonalisták félreértik a Śrīmad-Bhāgavatam szavait, s úgy értelmezik, hogy az Úr saját ragyogásába olvadt bele, tehát személytelenné vált. Az Úr azonban egy személy, és bhaktái is azok. Az élőlények éppúgy, mint az Úr, valójában személyek voltak a múltban, személyek most is, és azok maradnak még azután is, hogy elhagyják testüket. Ezt szintén alátámasztja a Bhagavad-gītā.