HU/SB 9.11: Az Úr Ramacandra, a világ uralkodója
9.11.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ezután az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Rāmacandra elfogadott egy ācāryát, és fényűző kellékekkel áldozatokat [yajñákat] végzett. Így Ő Maga imádta saját Magát, mivel Ő minden félisten Legfelsőbb Ura.
9.11.2. vers: Az Úr Rāmacandra az egész keletet a hotā papnak adományozta, míg a déli területeket a brahmā papnak, a nyugatit az adhvaryu papnak, északot pedig az udgātā papnak, a Sāma Véda éneklőjének adta. Ezzel nekik ajándékozta birodalmát.
9.11.3. vers: Az Úr Rāmacandra ezután úgy gondolta, hogy mivel a brāhmaṇáknak nincsenek anyagi vágyaik, legyen az egész világ az övék, s így a kelet, nyugat, észak és dél közötti területeket az ācāryának adta.
9.11.4. vers: Az Úr Rāmacandra mindent odaadott a brāhmaṇáknak, csupán saját ruháit és ékszereit tartotta meg Magának. A királynőnek, Sītā anyának szintén csak egy orrkarikája maradt, semmi más.
9.11.5. vers: A brāhmaṇák, akik az áldozat különféle műveleteit végezték, mind nagyon elégedettek voltak az Úr Rāmacandrával, aki nagyon kedvelte őket, s mindig a kedvükben járt. Ellágyult szívvel visszaadtak Neki minden földet, amit Tőle kaptak, s így szóltak:
9.11.6. vers: Ó, Urunk, Te vagy az egész univerzum mestere! Mi az, amit nem adtál meg nekünk? Beléptél a szívünk mélyére, és ragyogásoddal szétoszlattad tudatlanságunk sötétségét. Ez a legnagyobb ajándék. Nincs szükségünk anyagi adományra.
9.11.7. vers: Ó, Urunk! Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a brāhmaṇákat imádandó istenségednek tekinted. Tudásodat és emlékezetedet sohasem zavarja aggodalom, és Te vagy a világ minden hírneves személyisége közül a legfőbb. Lótuszlábadat olyan bölcsek imádják, akik fölötte állnak minden büntetésnek. Ó, Úr Rāmacandra, hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Neked!
9.11.8. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Egyszer, amikor az Úr Rāmacandra álruhát öltve járt az éjszakában, hogy megtudja, mi az emberek véleménye Róla, hallotta, amint egy ember kedvezőtlenül beszélt feleségéről, Sītādevīről.
9.11.9. vers: [Hűtlen feleségéhez beszélve a férfi így szólt:] Egy másik férfi házába jársz, ezért szemérmetlen vagy, s bemocskolódtál. Nem tartalak többé el! Egy olyan papucsférj, mint az Úr Rāma, elfogadhat egy olyan feleséget, mint Sītā, aki egy másik férfi házában járt, de én nem vagyok olyan papucsférj, mint Ő, ezért nem fogadlak be újra!
9.11.10. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: A csekély tudással és gyalázatos jellemmel rendelkező emberek mindig ostobaságokat beszélnek. Az Úr Rāmacandra az ilyen gazemberektől tartva elhagyta feleségét, Sītādevīt, aki gyermeket várt. Sītādevī így Vālmīki Muni āśramájába ment.
9.11.11. vers: Amikor eljött az ideje, az állapotos Sītādevī anya ikerfiúkat hozott a világra, akik később Lava és Kuśa néven váltak híressé. Születésük után a rituális szertartásokat Vālmīki Muni végezte el.
9.11.12. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Az Úr Lakṣmaṇának két fia volt, akiket Aṅgadának és Citraketunak hívtak, s az Úr Bharatának szintén két fia született, Takṣa és Puṣkala.
9.11.13-14. vers: Śatrughnának két fia volt, Subāhu és Śrutasena. Amikor az Úr Bharata elindult, hogy meghódítson minden égtájat, sok millió gandharvát kellett megölnie, akik általában mind csalók. Minden vagyonukat elvette, majd felajánlotta az Úr Rāmacandrának. Śatrughna szintén megölt egy Lavaṇa nevű rākṣasát, aki Madhu rākṣasa fia volt, s így a Madhuvana nevű hatalmas erdőben megalapította a Mathurāként ismert várost.
9.11.15. vers: Mivel Sītādevīt elhagyta a férje, két fiát Vālmīki Muni gondjaira bízta, majd az Úr Rāmacandra lótuszlábán meditálva visszatért a földbe.
9.11.16. vers: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége meghallotta a hírt, hogy Sītā anya visszatért a földbe, végtelen szomorúság töltötte el. Noha Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Sītā anya nagyszerű tulajdonságaira emlékezve mégsem tudott uralkodni szomorúságán transzcendentális szeretetében.
9.11.17. vers: A férfi és a nő, illetve a hím és a nőstény közötti vonzódás mindenhol, örökké jelen van, s mindig mindenkit félelemmel tölt el. Ezek az érzések még olyan irányítókban is megtalálhatók, mint Brahmā és az Úr Śiva, és félelmet keltenek még bennük is, azokról nem is beszélve, akik az anyagi világban a családi élethez ragaszkodnak.
9.11.18. vers: Miután Sītā anya visszatért a földbe, az Úr Rāmacandra teljes cölibátust fogadott, és tizenháromezer éven keresztül megszakítás nélkül elvégzett egy Agnihotra-áldozatot.
9.11.19. vers: Az áldozat elvégzése után az Úr Rāmacandra, akinek lótuszlábát néha tövisek szúrták, amikor Daṇḍakāraṇyában élt, ezt a lótuszlábat azoknak a szívébe helyezte, akik mindig Rá gondolnak, majd visszatért saját hajlékára, a brahmajyotin túli Vaikuṇṭha bolygóra.
9.11.20. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Rāmacandrának — akinek lelki teste örökké különféle kedvteléseinek hódol — valódi dicsőségét nem az a hírnév jelenti, melyre azzal tett szert, hogy a félistenek kérésére nyílvesszők záporával megölte Rāvaṇát, s hogy hidat emelt az óceán fölé. Az Úr Rāmacandrával senki sem egyenrangú, és senki sem hatalmasabb Nála, ezért nem volt szüksége a majmok segítségére ahhoz, hogy győzelmet arasson Rāvaṇa felett.
9.11.21. vers: Az Úr Rāmacandra szeplőtlen nevét és hírét, amely elpusztít minden bűnös visszahatást, minden irányban ünneplik, éppúgy, ahogy a minden égtájat meghódító győzedelmes elefánt díszes kelméjét. Olyan nagy szentek magasztalják még mindig jellemét, mint Mārkaṇḍeya Ṛṣi, olyan hatalmas uralkodók gyülekezetében, mint Yudhiṣṭhira Mahārāja. Minden szent király és félisten, még az Úr Śiva és az Úr Brahmā is az Urat imádják, sisakjukat meghajtva Előtte. Hadd ajánljam hódolatomat az Úr lótuszlábának!
9.11.22. vers: Az Úr Rāmacandra visszatért hajlékára, ahová a bhakti-yogīk jutnak el. Ez az a hely, ahová Ayodhyā lakói kerültek azután, hogy megnyilvánult kedvteléseiben az Urat szolgálták: hódolataikat ajánlották Neki, megérintették lótuszlábát, követték Őt teljes mértékben, egy apához hasonló királynak tekintve Őt, úgy ültek le vagy feküdtek Mellé, mintha egyenrangúak lennének, vagy épp csak kísérték Őt.
9.11.23. vers: Ó, Parīkṣit király! Aki hallja az Úr Rāmacandra kedvteléseit leíró elbeszéléseket, végül meg fog szabadulni az irigység kórjától, és így megszabadul a gyümölcsöző tettek kötelékeitől.
9.11.24. vers: Parīkṣit Mahārāja megkérdezte Śukadeva Gosvāmītól: Hogyan viselkedett az Úr, s hogyan bánt fivéreivel, akik saját kiterjedései voltak? S hogyan viselkedtek Vele fivérei és Ayodhyā lakói?
9.11.25. vers: Śukadeva Gosvāmī így válaszolt: Miután az Úr Rāmacandra öccse, Bharata odaadó kérlelésére elfogadta az ország trónját, parancsot adott öccseinek, hogy menjenek, s hódítsák meg az egész világot. Ő Maga ezalatt a fővárosban maradt, hogy alattvalói és a palota lakói mind láthassák Őt, s hogy segítőivel együtt az államirányítás ügyeivel törődjön.
9.11.26. vers: Az Úr Rāmacandra uralkodása idején a főváros, Ayodhyā utcáit az elefántok ormányaikkal, illatos vízzel és likőrcseppekkel locsolták fel. Amikor az ország népe látta, hogy az Úr Maga irányítja a város ügyeit ilyen pompával, e gazdagságot rendkívül nagyra becsülték.
9.11.27. vers: A palotákat, a palotakapukat, a gyűléstermeket, a találkozóhelyeket, a templomokat és a hasonló helyeket arany vizeskorsók és különféle lobogók ékesítették.
9.11.28. vers: Bárhová látogatott el az Úr Rāmacandra, áldásos kapukat építettek a fogadására, banán- és bételdió-fákkal, amelyek virágoktól és gyümölcsöktől roskadoztak. A kapukat különféle színes kelmékből készült lobogók, valamint kárpitok, tükrök és füzérek díszítették.
9.11.29. vers: Bárhová látogatott el az Úr Rāmacandra, az emberek az imádat kellékeivel léptek Elé, s az áldásaiért könyörögtek. „Ó, Urunk — mondták —, ahogy vadkan-inkarnációdban kimentetted a Földet a tenger mélyéről, most arra kérünk, gondoskodj is róla! Áldásaidért fohászkodunk!”
9.11.30. vers: Az emberek — férfiak és nők egyaránt — hosszú ideig nem látták az Urat, ezért heves vágyban égve, hogy végre megpillanthassák, elhagyták otthonaikat, s a paloták tetejére siettek. Nem tudtak betelni a lótuszszemű Úr Rāmacandra arcának látványával, s virágesőt szórtak Rá.
9.11.31-34. vers: Ezután az Úr Rāmacandra belépett ősatyái palotájába, amely telis-teli volt kincstárakkal és értékes ruhákat őrző szobákkal. A bejárati ajtó két oldalán az ülőhelyek korallból készültek, az udvarokat vaidūrya-maṇi oszlopok övezték, a padlót fényesre csiszolt marakata-maṇiból rakták, az alapfal pedig márványból volt. Zászlókkal, virágfüzérekkel és mennyei fénnyel ragyogó drágakövekkel díszítették az egész palotát. Minden igazgyöngyökkel volt teli, körben pedig mindenhol lámpások és füstölők égtek. A palotában élő férfiak és nők olyanok voltak, akár a félistenek, s a legkülönfélébb ékszerek díszítették őket, amelyek attól tűntek gyönyörűnek, hogy a testükön viselték őket.
9.11.35. vers: Az Úr Rāmacandra, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a művelt tudósok legkiválóbbja ebben a palotában élt gyönyörenergiája, Sītā anya társaságában, és tökéletes békét élvezett.
9.11.36. vers: Az Úr Rāmacandra, kinek lótuszlábát a bhakták meditációban imádják, a vallásos elvek megszegése nélkül élvezte életét, felhasználva mindazt, ami transzcendentális boldogságát elősegítette, mindaddig, amíg szükség volt rá.