HU/SB 9.14.44-45
44-45. VERSEK
- sthālī-sthānaṁ gato ’śvatthaṁ
- śamī-garbhaṁ vilakṣya saḥ
- tena dve araṇī kṛtvā
- urvaśī-loka-kāmyayā
- urvaśīṁ mantrato dhyāyann
- adharāraṇim uttarām
- ātmānam ubhayor madhye
- yat tat prajananaṁ prabhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sthālī-sthānam—az a hely, ahol Agnisthālīt hagyta; gataḥ—odamenvén; aśvattham—egy aśvattha-fát; śamī-garbham—amely egy śamī-fa méhéből nőtt ki; vilakṣya—látva; saḥ—ő, Purūravā; tena—abból; dve—kettő; araṇī—fadarabok, amelyek az áldozati tűz meggyújtásához szükségesek; kṛtvā—téve; urvaśī-loka-kāmyayā—arra a bolygóra kívánt elmenni, ahol Urvaśī élt; urvaśīm—Urvaśī; mantrataḥ—a szükséges mantra vibrálásával; dhyāyan—meditálva rajta; adhara—alsó; araṇim—az araṇi-fát; uttarām—és a felsőt; ātmānam—ő maga; ubhayoḥ madhye—a kettő között; yat tat—az, amin (meditált); prajananam—mint egy fiú; prabhuḥ—a király.
FORDÍTÁS
Amikor a gyümölcsöző yajña-folyamat megnyilvánult a szívében, Purūravā király visszatért arra helyre, ahol Agnisthālīt hagyta. Ott látta, hogy egy śamī-fa méhéből egy aśvattha-fa nőtt ki. Letört egy darabot ebből a fából, és két araṇit készített belőle. Mivel arra a bolygóra kívánt eljutni, ahol Urvaśī élt, mantrákat zengett, s közben úgy meditált, hogy az alsó araṇi Urvaśī, a felső ő maga, a kettő közötti pedig a fia. Ily módon kezdett tüzet csiholni.
MAGYARÁZAT
A yajña végzéséhez szükséges védikus tüzet nem közönséges gyufákkal vagy hasonló eszközökkel gyújtották meg. A védikus áldozat tüzét araṇikkal, két szent fadarabbal lobbantották lángra, melyeket összedörzsöltek egy harmadikkal. A yajña elvégzéséhez ilyen tűzre van szükség. Ha sikerrel ér véget, a yajña teljesíti annak a vágyát, aki elvégezte. Purūravā tehát arra használta a yajña folyamatát, hogy teljesítse kéjes vágyait. Az alsó araṇi-fára úgy tekintett, mint Urvaśīra, a felsőre, mint saját magára, a középsőre, pedig mint a fiára. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura idézte az ide vonatkozó védikus mantrát: śamī-garbhād agniṁ mantha. Egy hasonló mantra az urvaśyām urasi purūravāḥ. Purūravā azt akarta, hogy mindig gyermekei szülessenek Urvaśī méhéből. Egyetlen vágya az volt, hogy a nemi élet élvezetébe merüljön Urvaśīval, s így fia szülessen. Más szóval annyi kéj volt a szívében, hogy még a yajña végzése közben is Urvaśī járt az eszében, ahelyett hogy a yajña mesterére, Yajñeśvarára, az Úr Viṣṇura gondolt volna.