HU/SB 10.1.15

Revision as of 08:59, 11 December 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15. VERS

śrī-śuka uvāca
samyag vyavasitā buddhis
tava rājarṣi-sattama
vāsudeva-kathāyāṁ te
yaj jātā naiṣṭhikī ratiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; samyak—teljesen; vyavasitā—rögzített; buddhiḥ—értelem; tava—felségedé; rāja-ṛṣi-sattama—ó, rājarṣik, szent királyok legkiválóbbja; vāsudeva-kathāyām—a Vāsudeváról, Kṛṣṇáról szóló témák hallásában; te—tiéd; yat—mert; jātā—kifejlődött; naiṣṭhikī—szünet nélkül; ratiḥ—vonzódás vagy eksztatikus odaadó szolgálat.


FORDÍTÁS

Śrīla Śukadeva Gosvāmī így szólt: Felség, ó, legkiválóbb a szent királyok között! Amiatt, hogy olyannyira vonzódsz a Vāsudevával kapcsolatos elbeszélésekhez, egészen bizonyos, hogy értelmed megingathatatlan a lelki megértésben, ami az egyetlen igazi cél az emberiség számára. Mivel sohasem hagy alább, ez a vonzódás kétségtelenül rendkívül magasztos.


MAGYARÁZAT

A kṛṣṇa-kathā elengedhetetlen egy rājarṣi vagy államfő számára. A Bhagavad-gītā szintén említést tesz erről (imaṁ rājarṣayo viduḥ). Sajnos azonban ebben a korban a kormányhatalmat egyre inkább harmad- és negyedrendű emberek ragadják magukhoz, akik semmiféle lelki megértéssel nem rendelkeznek, ezért a társadalom rendkívül gyors léptekkel degradálódik. Az államfőknek meg kell érteniük a kṛṣṇa-kathāt    —    hogyan lehetnének másképp boldogok az emberek, és hogyan enyhülhetne a materialista élet okozta szenvedésük? Aki az elméjét a Kṛṣṇa-tudatra irányítja, arról tudnunk kell, hogy az élet értékeit illetően rendkívül éles intelligenciával rendelkezik. Parīkṣit Mahārāja rājarṣi-sattama volt, a legkiválóbb minden szent király közül, míg Śukadeva Gosvāmī muni-sattama, a legkiválóbb muni volt. Mindketten emelkedett szinten álltak, mert mindkettőjüket a kṛṣṇa-kathā érdekelte. Az elbeszélő és a hallgatóság emelkedett helyzetéről a következő vers beszél nagyon szépen. A kṛṣṇa-kathānak olyan üdítő hatása van, hogy Parīkṣit Mahārāja minden anyagi dologról megfeledkezett, még saját kényelméről is az evést és az ivást illetően. Ez követendő példa arra, hogyan kell a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak elterjednie az egész világon, hogy mind a beszélőt, mind a hallgatóságot transzcendentális síkra emelje, majd hazavigye, vissza Istenhez.