HU/SB 10.3.32
32. VERS
- śrī-bhagavān uvāca
- tvam eva pūrva-sarge ’bhūḥ
- pṛśniḥ svāyambhuve sati
- tadāyaṁ sutapā nāma
- prajāpatir akalmaṣaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca—az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt Devakīhoz; tvam—te; eva—valójában; pūrva-sarge—egy korábbi korszakban; abhūḥ—lettél; pṛśniḥ—Pṛśni néven; svāyambhuve—Svāyambhuva Manu korszaka; sati—ó, legszemérmesebb; tadā—akkor; ayam—Vasudeva; sutapā—Sutapā; nāma—néven; prajāpatiḥ—egy prajāpati; akalmaṣaḥ—szeplőtlenül jámbor ember.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Kedves anyám, ó, legerényesebb! Előző életedben, a Svāyambhuva-korszakban Pṛśni voltál, Vasudevát pedig, aki a legjámborabb prajāpati volt, Sutapānak hívták.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfedte, hogy Devakī nemcsak most lett a mamája, hanem már korábban is az volt. Kṛṣṇa örökkévaló, és örökre választ Magának bhaktái közül egy apát és egy anyát. Devakī régebben is az Úr édesanyja volt, Vasudeva pedig az édesapja, és Pṛśninek meg Sutapānak hívták őket. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenik, örök apját és anyját választja ki, ők pedig elfogadják Kṛṣṇát fiukként. Ez a kedvtelés örökké zajlik, ezért nitya-līlānak nevezik. Így hát Devakīnak nem volt oka a meglepetésre vagy arra, hogy nevetségesnek érezze magát. A Bhagavad-gītāban (BG 4.9) Maga az Úr erősíti meg:
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Arra kell törekednünk, hogy a védikus tekintélyektől, s ne a képzeletünk alapján értsük meg az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenését és eltávozását. Aki a képzeletét követi az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban, az kárhozatra van ítélve.
- avajānanti māṁ mūḍhā
- mānuṣīṁ tanum āśritam
- paraṁ bhāvam ajānanto
- mama bhūta-maheśvaram
- (BG 9.11)
Az Úr paraṁ bhāvamja révén jelenik meg bhaktája fiaként. A bhāva szó a tiszta szeretet szintjére utal, amelynek semmi köze az anyagi ügyekhez.