HU/SB 10.9.18
18. VERS
- sva-mātuḥ svinna-gātrāyā
- visrasta-kabara-srajaḥ
- dṛṣṭvā pariśramaṁ kṛṣṇaḥ
- kṛpayāsīt sva-bandhane
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sva-mātuḥ—saját anyjának (Kṛṣṇa anyjának, Yaśodādevīnek); svinna-gātrāyāḥ—amikor Kṛṣṇa látta, hogy anyját a hiábavaló erőfeszítéstől veríték borítja; visrasta—hullottak; kabara—a hajából; srajaḥ—akiből a virágok; dṛṣṭvā—anyja állapotát látva; pariśramam—megértette, hogy túl sokat dolgozott, és kimerült; kṛṣṇaḥ—Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; kṛpayā—bhaktája és anyja iránti indokolatlan kegyéből; āsīt—megengedte; sva-bandhane—hogy megkösse Őt.
FORDÍTÁS
Yaśodā anya erejét megfeszítve igyekezett, így aztán egész teste verítékben úszott, a virágok pedig fésűjével együtt kihullottak a hajából. Amikor gyermeke, Kṛṣṇa látta, mennyire kimerült, kegyesen megengedte neki, hogy megkötözze.
MAGYARÁZAT
Amikor Yaśodā anya és a többi asszony végül látták, hogy bár Kṛṣṇát számtalan karkötő és egyéb, drágakövekkel kirakott ékszer díszíti, mégsem lehet Őt megkötözni a házban található összes kötéllel sem, arra a következtetésre jutottak, hogy Kṛṣṇa olyan szerencsés, hogy semmilyen anyagi feltétel nem kötheti le Őt. Így aztán lemondtak arról, hogy megkötözzék. A Kṛṣṇa és bhaktája közötti versengés során Kṛṣṇa néha hagyja, hogy legyőzzék. Belső energiája, yogamāyā működésbe lépett, s Kṛṣṇa megengedte, hogy Yaśodā anya megkötözze.