HU/SB 10.9.17
17. VERS
- evaṁ sva-geha-dāmāni
- yaśodā sandadhaty api
- gopīnāṁ susmayantīnāṁ
- smayantī vismitābhavat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; sva-geha-dāmāni—az összes kötél a házban; yaśodā—Yaśodā anya; sandadhati api—habár egyiket a másik után kötötte össze; gopīnām—amikor Yaśodā anya minden barátnője, az idősebb gopīk; su-smayantīnām—mindannyian örömüket lelték ebben a mulatságos kedvtelésben; smayantī—Yaśodā anya is mosolygott; vismitā abhavat—mindannyian csodálkoztak.
FORDÍTÁS
Yaśodā anya összecsomózta az összes kötelet, amit csak a házban talált, de még mindig nem tudta megkötözni Kṛṣṇát. Barátnői, a környéken lakó idősebb gopīk mind mosolyogtak, és élvezték a mulatságot. Yaśodā anya erőfeszítése ellenére szintén mosolygott, s mindannyian nagyon csodálkoztak.
MAGYARÁZAT
Ez az eset valóban csodálatos volt, hiszen Kṛṣṇa csak egy gyermek volt, és parányi kezei voltak. Megkötözéséhez egy két lábnál nem hosszabb kötél bőven elegendő lett volna. A házban fellelhető kötéldarabok hossza együtt bizonyára több száz lábat tett ki, de Yaśodā mama mégsem tudta Kṛṣṇát megkötözni, mert az összes kötél együtt is rövidnek bizonyult. Természetes, hogy Yaśodā anya és barátnői gondolkodóba estek: „Hogyan lehetséges ez?” A mulatságos szórakozás láttán mindannyian mosolyogtak. Az első kötél két ujjnyival volt rövidebb, és miután Yaśodā anya a második kötelet is hozzákötötte, még mindig rövidebb volt két ujjnyival. Ha összeadták volna mindazt, amivel minden kötél kurtábbnak bizonyult a szükségesnél, sok száz ujjnyit kaptak volna. Mindez kétségtelenül megdöbbentő volt. Ez egy újabb eset volt, amikor Kṛṣṇa megmutatta felfoghatatlan energiáját anyjának és anyja barátnőinek.