HU/SB 10.10.12
12. VERS
- evaṁ sādhāraṇaṁ deham
- avyakta-prabhavāpyayam
- ko vidvān ātmasāt kṛtvā
- hanti jantūn ṛte ’sataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; sādhāraṇam—közös tulajdon; deham—a test; avyakta—a megnyilvánulatlan természetből; prabhava—ily módon megnyilvánult; apyayam—és újra a megnyilvánulatlanba merül („Mert porból lettél, s porrá leszel.”); kaḥ—ki az; vidvān—aki valóban rendelkezik tudással; ātmasāt kṛtvā—sajátjának tekinti; hanti—öl; jantūn—szegény állatokat; ṛte—kivéve; asataḥ—a gazembereket, akiknek nincs tudásuk és nincs tiszta megértésük.
FORDÍTÁS
Ezt a testet végül is a megnyilvánulatlan természet hozza létre, majd újra megsemmisül, s a természet elemeibe olvad. A test tehát mindenki közös tulajdona. Egy ostobán kívül ki az hát, aki saját tulajdonának tekinti, s miközben gondoskodik róla, puszta szeszélyből olyan bűnöket követ el, mint az állatölés? Csak egy gazember képes ilyen bűnös tettre.
MAGYARÁZAT
Az ateisták nem hisznek a lélek létezésében. De miért ölne fölöslegesen állatokat valaki, ha nem különösen kegyetlen? A test az anyag bizonyos kombinációjának megnyilvánulása. Kezdetben nem volt, de az anyag kombinációjából létrejött. Aztán amikor ez a kombináció szétesik, a test sem létezik többé. Kezdetben nem volt semmi, s a végén sem lesz semmi. Miért kövessen el akkor az ember bűnös tetteket, amikor ez a test megnyilvánult állapotban van? Senki más nem képes erre, egyedül az, aki első számú gazember.