HU/SB 10.10.18

Revision as of 07:54, 9 January 2020 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


18. VERS

sādhūnāṁ sama-cittānāṁ
mukunda-caraṇaiṣiṇām
upekṣyaiḥ kiṁ dhana-stambhair
asadbhir asad-āśrayaiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sādhūnām—a szenteknek; sama-cittānām—azoknak, akik mindenkivel egyenlően bánnak; mukunda-caraṇa-eṣiṇām—akiknek egyetlen dolga, hogy szolgálják Mukundát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és akik mindig erre a szolgálatra vágynak; upekṣyaiḥ—kerülve a társaságot; kim—mi; dhana-stambhaiḥ—gazdag és büszke; asadbhiḥ—a nemkívánatos személyek társaságával; asat-āśrayaiḥ—azoknál keresve menedéket, akik asatok, azaz abhakták.


FORDÍTÁS

A szentek [a sādhuk] a nap huszonnégy órájában Kṛṣṇára gondolnak. Semmi más céljuk nincsen. Miért kerülik el az emberek az ilyen emelkedett személyiségek társaságát, s miért akarnak a materialistákkal társulni, hogy közben az abhaktáknál keressenek menedéket, akiknek legtöbbje büszke és gazdag?


MAGYARÁZAT

Sādhu az, aki eltérés nélkül az Úr odaadó szolgálatát végzi (bhajate mām ananya-bhāk).

titikṣavaḥ kāruṇikāḥ
suhṛdaḥ sarva-dehinām
ajāta-śatravaḥ śāntāḥ
sādhavaḥ sādhu-bhūṣaṇāḥ

„Egy sādhura az jellemző, hogy türelmes, kegyes és barátságos minden élőlénnyel szemben. Nincsenek ellenségei, békés, engedelmeskedik a szentírásoknak, s minden tulajdonsága fenséges.” (SB 3.25.21) Egy sādhu suhṛdaḥ sarva-dehinām, mindenki barátja. Miért vesztegetik a gazdagok értékes idejüket azzal, hogy a többi gazdag emberrel társulnak, akik ellenzik a lelki életet, ahelyett hogy a sādhuk társaságát keresnék? Szegény és gazdag egyaránt hasznot húzhat a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomból, s ez a vers azt javasolja, hogy mindenkinek ezt kell tennie. Semmi haszna, ha valaki elkerüli a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom tagjainak társaságát. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondta:

sat-saṅga chāḍi’ kainu asate vilāsa
te-kāraṇe lāgila ye karma-bandha-phāṅsa

Ha elhagyjuk a sādhuk, a Kṛṣṇa-tudatban tevékenykedő szentek társaságát, és olyan emberekkel barátkozunk, akik az érzékkielégítésre törekszenek, s akik ezért pusztán javaikat gyűjtögetik, azzal csak tönkretesszük az életünket. Az asat szó az avaiṣṇavára utal, aki nem Kṛṣṇa híve, a sat pedig a vaiṣṇavára, Kṛṣṇa bhaktájára. Mindig a vaiṣṇavák társaságát kell keresnünk, s nem szabad azzal elvesztegetnünk az életünket, hogy avaiṣṇavákkal barátkozunk. A Bhagavad-gītā (BG 7.15) elmondja, mi a különbség a vaiṣṇava és az avaiṣṇava között:

na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
prapadyante narādhamāḥ
māyayāpahṛta-jñānā
āsuraṁ bhāvam āśritāḥ

Aki nem hódol meg Kṛṣṇának, az végtelenül bűnös (duṣkṛtī), gazember (mūḍha), s a leghitványabb az emberek között (narādhama). Nem szabad tehát elkerülnünk a vaiṣṇavák társaságát. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom formájában most szerte a világon lehetőség van arra, hogy társuljunk velük.