HU/SB 10.10.25
25. VERS
- devarṣir me priyatamo
- yad imau dhanadātmajau
- tat tathā sādhayiṣyāmi
- yad gītaṁ tan mahātmanā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devarṣiḥ—a nagy szent, Devarṣi Nārada; me—Enyém; priya-tamaḥ—legkedvesebb bhakta; yat—habár; imau—ők ketten (Nalakūvara és Maṇigrīva); dhanada-ātmajau—mert egy gazdag apától születtek, és abhakták; tat—Devarṣi szavai; tathā—úgy; sādhayiṣyāmi—végre fogom hajtani (azt akarta, hogy szemtől szemben álljak a yamala-arjunákkal, ezért úgy is teszek); yat gītam—ahogy megmondta; tat—azt; mahātmanā—Nārada Muni.
FORDÍTÁS
„Ez a két ifjú a mesésen gazdag Kuvera két fia, és semmi dolgom nincs velük. Devarṣi Nārada azonban, aki nagyon kedves bhaktám, és nagyon szeret Engem, azt akarta, hogy megjelenjek szemeik előtt, ezért meg kell tennem, hogy felszabadítsam őket.”
MAGYARÁZAT
Nalakūvarának és Maṇigrīvának valójában semmi közük sem volt az odaadó szolgálathoz, és nem érdemelték meg, hogy szemtől szemben megpillanthassák az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, hiszen ez a lehetőség nem mindennapi dolog. Ha valaki nagyon gazdag vagy művelt, vagy nemesi családban született, az nem elég ahhoz, hogy saját szemével megláthassa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez lehetetlen. Ebben az esetben azonban amiatt, hogy Nārada Muni arra vágyott, hogy Nalakūvara és Maṇigrīva szemtől szemben láthassák Vāsudevát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége be akarta teljesíteni nagyon kedves bhaktája, Nārada Muni szavait. Ha valaki egy bhakta kegyét keresi ahelyett, hogy közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét kérné, nagyon könnyen sikert érhet el. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt javasolta: vaiṣṇava ṭhākura tomāra kukkura bhuliyā jānaha more, kṛṣṇa se tomāra kṛṣṇa dite pāra. Arra kell vágynunk, hogy olyanok legyünk, mint egy kutya, és hűségesen kövessünk egy bhaktát. Kṛṣṇa a bhakta kezében van. Adurlabham ātma-bhaktau. Egy bhakta kegye nélkül tehát nem lehet közvetlenül eljutni Kṛṣṇához, a szolgálatáról nem is szólva. Narottama dāsa Ṭhākura ezért így énekel: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem lesz egy tiszta bhakta szolgája, nem szabadulhat meg az anyagi életfeltételektől. Gauḍīya vaiṣṇava közösségünkben Rūpa Gosvāmī nyomdokait követve nekünk az a legfőbb dolgunk, hogy menedéket keressünk egy hiteles lelki tanítómesternél (ādau gurv-āśrayaḥ).