HU/SB 10.10.34-35
34-35. VERSEK
- yasyāvatārā jñāyante
- śarīreṣv aśarīriṇaḥ
- tais tair atulyātiśayair
- vīryair dehiṣv asaṅgataiḥ
- sa bhavān sarva-lokasya
- bhavāya vibhavāya ca
- avatīrṇo ’ṁśa-bhāgena
- sāmprataṁ patir āśiṣām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akinek; avatārāḥ—különböző inkarnációi, például Matsya, Kūrma és Varāha; jñāyante—elmélkednek rajtuk; śarīreṣu—különböző testekben, melyek másképp láthatóak; aśarīriṇaḥ—nem közönséges anyagi testek, hanem mind transzcendentálisak; taiḥ taiḥ—ilyen testi cselekedetekkel; atulya—összehasonlíthatatlan; ati-śayaiḥ—határtalan; vīryaiḥ—erővel és hatalommal; dehiṣu—azok által, akik valóban anyagi testekkel rendelkeznek; asaṅgataiḥ—a különböző inkarnációk tettei, melyeket lehetetlen végrehajtani; saḥ—ugyanaz a Legfelsőbb; bhavān—Te, Urunk; sarva-lokasya—mindenkinek; bhavāya—a felemelkedése érdekében; vibhavāya—a felszabadulás érdekében; ca—és; avatīrṇaḥ—most megjelentél; aṁśa-bhāgena—teljes energiával, a különböző szerves részekkel; sāmpratam—jelen pillanatban; patiḥ āśiṣām—Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden szerencse Ura.
FORDÍTÁS
Amikor olyan testekben jelensz meg, melyek egy közönséges hal, teknős és vadkan testéhez hasonlóak, olyan cselekedeteket hajtasz végre, amelyek lehetetlenek az ilyen teremtmények számára: a határtalan hatalom és erő rendkívüli, semmihez sem hasonlítható, transzcendentális tetteit mutatod be. Ezek a testeid tehát nem anyagi elemekből állnak, hanem Legfelsőbb Személyiséged inkarnációi. Te ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy, s most energiád teljében jelentél meg az anyagi világ valamennyi élőlényének üdvéért.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 4.7-8) kijelenti:
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
- paritrāṇāya sādhūnāṁ
- vināśāya ca duṣkṛtām
- dharma-saṁsthāpanārthāya
- sambhavāmi yuge yuge
Kṛṣṇa akkor jelenik meg inkarnációként, amikor a valódi lelki élet hanyatlani kezd, s elszaporodnak a tolvajok és rablók, hogy zavart okozzanak a világban. A szerencsétlen, csekély értelmű emberek, akik nem végeznek odaadó szolgálatot, sajnálatos módon nem képesek megérteni az Úr cselekedeteit, ezért kalpanānak — mitikusnak vagy képzeletbelinek — tekintik azokat, mert ostobák, s az emberek leghitványabbjai (na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ). Az ilyen emberek nem tudják megérteni, hogy azok a történetek, melyeket Vyāsadeva a Purāṇákban és a többi śāstrában leírt, nem mesebeliek vagy képzeletbeliek, hanem valóságosak.
Kṛṣṇa végtelen hatalma teljében itt megmutatja, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert annak ellenére, hogy a két fa olyan nagy és erős volt, hogy még sok-sok elefánt sem tudta volna elmozdítani őket, Kṛṣṇa gyermekként olyan rendkívüli erőt nyilvánított meg, hogy hatalmas robajjal kidőltek. Kṛṣṇa Pūtanā, Śakaṭāsura és Tṛṇāvartāsura megölésével, a fák kidöntésével, s azzal, hogy megmutatta az egész univerzumot a szájában, kezdettől fogva bizonyította, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A hitvány emberek (a mūḍhák) bűnös tetteik miatt nem képesek ezt megérteni, de a bhakták kétségek nélkül el tudják fogadni. A bhakta helyzete tehát különbözik az abhaktáétól.