HU/SB 10.10.39
39. VERS
- śrī-śuka uvāca
- itthaṁ saṅkīrtitas tābhyāṁ
- bhagavān gokuleśvaraḥ
- dāmnā colūkhale baddhaḥ
- prahasann āha guhyakau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta; ittham—ily módon, ahogy említettem; saṅkīrtitaḥ—dicsőítve és magasztalva; tābhyām—a két fiatal félisten által; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; gokula-īśvaraḥ—Gokula Ura (mivel Ő sarva-loka-maheśvara); dāmnā—a kötéllel; ca—szintén; ulūkhale—a famozsárra; baddhaḥ—kötve; prahasan—mosolyogva; āha—mondta; guhyakau—a két fiatal félistennek.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így imádkozott a két ifjú félisten az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Śrī Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Istenség mindenki Ura, és kétségtelenül Ő volt Gokuleśvara, Gokula Ura is, ám a gopīk kötelei mégis a famozsárhoz kötözték, ezért szélesen mosolyogva a következő szavakkal fordult Kuvera fiaihoz:
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa mosolygott, mert azt gondolta Magában: „Ez a két fiatal félisten a felsőbb bolygórendszerből erre a bolygóra esett, s Én megszabadítottam őket börtönüktől, hogy hosszú ideig fákként kelljen itt állniuk. Ami azonban Engem illet, Engem a gopīk kötelei kötnek meg, és ki vagyok téve büntetésüknek!” Más szóval Kṛṣṇa beleegyezik, hogy a gopīk megszidják és megkössék Őt, mert olyan tiszta szeretet és ragaszkodás fűzi őket Hozzá, amely méltó arra, hogy a bhakták számtalan módon magasztalják.