HU/SB 10.12.37
37. VERS
- etat kaumārajaṁ karma
- harer ātmāhi-mokṣaṇam
- mṛtyoḥ paugaṇḍake bālā
- dṛṣṭvocur vismitā vraje
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etat—ezt az esetet, amelynek során Aghāsura is felszabadult, és Kṛṣṇa barátai is megmenekültek a haláltól; kaumāra-jam karma—kaumāra korukban hajtották végre (öt éves korukban); hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ātma—a bhakták az Úr szíve-lelke; ahi-mokṣaṇam—megmentésük és az óriáskígyó felszabadítása; mṛtyoḥ—az ismétlődő születés és halál útjáról; paugaṇḍake—a paugaṇḍa korban, ami a hatodik évvel kezdődik (egy évvel később); bālāḥ—a fiúk valamennyien; dṛṣṭvā ūcuḥ—egy év után árulták el a tényt; vismitāḥ—mintha aznap történt volna; vraje—Vṛndāvanában.
FORDÍTÁS
Ez az esemény, amelynek során Kṛṣṇa megmenekült a haláltól, és társait is megmentette, valamint felszabadította Aghāsurát, aki egy óriáskígyó alakját öltötte fel, akkor történt, amikor Kṛṣṇa ötéves volt. Vrajabhūmiban egy évvel később úgy derült rá fény, mintha aznap történt volna.
MAGYARÁZAT
A mokṣaṇam szó jelentése „felszabadulás”. Ami Kṛṣṇa társait és Magát Kṛṣṇát illeti, az ő esetükben nem beszélhetünk felszabadulásról, mert ők már a lelki világ lakói lévén felszabadultak. Az anyagi világban születéssel, halállal, öregkorral és betegséggel találkozunk, de a lelki világban nincsenek ilyen dolgok, mert ott minden örök. Ami azonban az óriáskígyót illeti, Kṛṣṇa és bhaktái társaságának hatására Aghāsura is hasonló lehetőséget kapott: örök életre tett szert. Ezért ahogyan az ātmāhi-mokṣaṇam szó utal rá, ha az óriáskígyó Aghāsura elérte, hogy örökre az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaságát élvezheti, akkor mit mondhatunk azokról, akik már eleve az Úr társai? Sākaṁ vijahruḥ kṛta-puṇya-puñjāḥ (SB 10.12.11). Íme, a bizonyíték arra, hogy Isten mindenkihez jó. Még ha megöl valakit, az is eléri a felszabadulást. Mit mondhatnánk hát azokról, akik már most az Úr társai?