HU/SB 10.12.40
40. VERS
- śrī-sūta uvāca
- itthaṁ dvijā yādavadeva-dattaḥ
- śrutvā sva-rātuś caritaṁ vicitram
- papraccha bhūyo ’pi tad eva puṇyaṁ
- vaiyāsakiṁ yan nigṛhīta-cetāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-sūtaḥ uvāca—Śrī Sūta Gosvāmī így szólt a Naimiṣāraṇyánál összegyűlt szentekhez; ittham—ily módon; dvijāḥ—ó, bölcs brāhmaṇák; yādava-deva-dattaḥ—Parīkṣit Mahārāja (vagy Yudhiṣṭhira Mahārāja), akit Yādavadeva, Kṛṣṇa védelmezett; śrutvā—hallatán; sva-rātuḥ—Kṛṣṇának, aki megmentette őt anyja, Uttarā méhében; caritam—a cselekedetei; vicitram—végtelenül csodálatosak; papraccha—kérdezett; bhūyaḥ api—sőt újra; tat eva—az ilyen tettek; puṇyam—amelyek örökké jámbor cselekedetekkel vannak teli (śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ: Kṛṣṇáról hallani mindig jámbor tett); vaiyāsakim—Śukadeva Gosvāmīnak; yat—mert; nigṛhīta-cetāḥ—Parīkṣit Mahārāja már szilárd eltökéltséggel hallgatta a Kṛṣṇáról szóló történeteket.
FORDÍTÁS
Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Ó, bölcs szentek! Śrī Kṛṣṇa gyermekkori kedvtelései végtelenül csodálatosak. Miután Parīkṣit Mahārāja hallott e kedvtelésekről, Kṛṣṇáéról, aki megmentette őt anyja méhében, elméje megingathatatlanná vált, és újra kérdezni kezdte Śukadeva Gosvāmīt, hogy hallhasson ezekről a jámbor tettekről.