HU/SB 10.12.39


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


39. VERS

sakṛd yad-aṅga-pratimāntar-āhitā
manomayī bhāgavatīṁ dadau gatim
sa eva nityātma-sukhānubhūty-abhi-
vyudasta-māyo ’ntar-gato hi kiṁ punaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sakṛt—csak egyszer; yat—akinek; aṅga-pratimā—a Legfelsőbb Úr formája (sok forma van, de Kṛṣṇa az eredeti forma); antaḥ-āhitā—valamilyen módon a szív mélyére helyezve; manaḥ-mayī—Rá gondolva akár még erőszakkal is; bhāgavatīm—ami képes megadni az Úr odaadó szolgálatát; dadau—Kṛṣṇa adta; gatim—a legjobb végcélt; saḥ—Ő (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); eva—valójában; nitya—mindig; ātma—minden élőlénynek; sukha-anubhūti—bárki, aki Rá gondol, azonnal transzcendentális boldogságot érez; abhivyudasta-māyaḥ—mert Ő tökéletesen eloszlat minden illúziót; antaḥ-gataḥ—mindig jelen van a szív mélyén; hi—valójában; kim punaḥ—mit mondhatnánk.


FORDÍTÁS

Ha valaki akár csak egyszer is, vagy akár erőszakkal az elméjébe helyezi az Istenség Személyisége alakját, Kṛṣṇa kegyéből elérheti a felszabadulás legfelsőbb szintjét, ahogyan Aghāsura tette. Mit mondhatnánk akkor azokról, akiknek az Istenség Legfelsőbb Személyisége a szívébe hatol, amikor megjelenik inkarnációként, vagy azokról, akik örökké az Úr lótuszlábára gondolnak, aki a transzcendentális gyönyör forrása minden élőlény számára, és akinek hatására minden illúzió nyomtalanul szertefoszlik?


MAGYARÁZAT

Ez a vers leírja, milyen folyamattal nyerhetjük el az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Yat-pāda-paṅkaja-palāśa-vilāsa-bhaktyā (SB 4.22.39). Ha pusztán Rá gondolunk, nagyon könnyen elérhetjük Őt. Kṛṣṇáról azt is mondják, hogy lótuszlába mindig bhaktái szívében van (bhagavān bhakta-hṛdi sthitaḥ). Aghāsura esetében azt az érvet hozhatnánk fel, hogy ő nem volt bhakta, a válasz azonban erre az, hogy egy pillanatig mégis odaadással gondolt Kṛṣṇára. Bhaktyāham ekayā grāhyaḥ. Odaadás nélkül nem lehet Kṛṣṇára gondolni, s ez fordítva is igaz: amikor valaki Kṛṣṇára gondol, kétségtelen, hogy odaadással teszi. Noha Aghāsura célja az volt, hogy megölje Kṛṣṇát, egy pillanatig mégis odaadással gondolt Rá, és Kṛṣṇa társaival együtt játszani akart a szájában. Pūtanā ugyanígy Kṛṣṇa életére akart törni, meg akarta mérgezni Őt, Kṛṣṇa azonban az anyjának tekintette, hiszen elfogadta tejét. Svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt (BG 2.40). Amikor Kṛṣṇa alászáll mint avatāra, bárki, aki különböző inkarnációiban    —    különösen pedig eredeti Kṛṣṇa-formájában    —    Rá gondol (rāmādi-mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan), az felszabadul. Ilyen esetre számtalan példa van, s köztük találjuk Aghāsura történetét is, aki a sārūpya-mukti felszabadulást érte el. A folyamat tehát a satataṁ kīrtayanto māṁ yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ (BG 9.14). Azok, akik bhakták, örökké Kṛṣṇát magasztalják. Advaitam acyutam anādim ananta-rūpam. Amikor Kṛṣṇáról beszélünk, valamennyi avatārájára is utalunk: Kṛṣṇára, Govindára, Nārāyaṇára, Viṣṇura, az Úr Caitanyára, Kṛṣṇa-Balarāmára és Śyāmasundarára. Aki mindig Kṛṣṇára gondol, arra kétségtelenül vimukti, különleges felszabadulás vár az Úr személyes társaként, nem feltétlenül Vṛndāvanában, de legalábbis Vaikuṇṭhán. Ezt nevezik sārūpya-muktinak.