HU/SB 10.12.43
43. VERS
- vayaṁ dhanyatamā loke
- guro ’pi kṣatra-bandhavaḥ
- vayaṁ pibāmo muhus tvattaḥ
- puṇyaṁ kṛṣṇa-kathāmṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vayam—bennünket; dhanya-tamāḥ—nagyon dicsőítenek; loke—ezen a világon; guro—ó, uram, lelki tanítómesterem; api—noha; kṣatra-bandhavaḥ—a kṣatriyák közül a leghitványabb (mert nem cselekedtünk úgy, mint a kṣatriyák); vayam—mi vagyunk; pibāmaḥ—inni; muhuḥ—mindig; tvattaḥ—tőled; puṇyam—jámbor; kṛṣṇa-kathā-amṛtam—a kṛṣṇa-kathā nektárját.
FORDÍTÁS
Ó, uram, lelki tanítómesterem! A kṣatriyák közül a leghitványabbak vagyunk, mégis dicsérnek bennünket, s áldásban van részünk, mert lehetőségünk nyílt arra, hogy örökké halljuk tőled az Istenség Legfelsőbb Személyisége jámbor cselekedeteinek nektárját.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége jámbor cselekedetei rendkívül titkos témák, és általában csak az hallhat róluk, aki nagyon-nagyon szerencsés. Parīkṣit Mahārāja kṣatra-bandhavaḥ-nak nevezte magát, ami azt jelenti, hogy „a leghitványabb a kṣatriyák között”. A kṣatriya jellemzőiről a Bhagavad-gītā számol be. Annak ellenére, hogy a kṣatriya általános tulajdonsága az īśvara-bhāva, az uralkodó hajlam, egy kṣatriyának nem szabad uralkodnia egy brāhmaṇa felett. Parīkṣit Mahārāja ezért megbánta, hogy uralkodni próbált a brāhmaṇák felett, s ezért megátkozták. A kṣatriyák leghitványabbjának tekintette magát. Dānam īśvara-bhāvaś ca kṣātraṁ karma svabhāva-jam (BG 18.43). Nem férhetett hozzá kétség, hogy Parīkṣit Mahārāja a kṣatriyák minden jó tulajdonságával rendelkezett, mivel azonban bhakta volt, megadóan és alázatosan azt mondta magáról, ő a leghitványabb a kṣatriyák közül, mert visszaemlékezett arra a tettére, amikor egy döglött kígyót tekert egy brāhmaṇa nyaka köré. Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.