HU/BG 3.10
10. VERS
- सहयज्ञाः प्रजाः सृष्ट्वा पुरोवाच प्रजापतिः ।
- अनेन प्रसविष्यध्वमेष वोऽस्त्विष्टकामधुक् ॥१०॥
- saha-yajñāḥ prajāḥ sṛṣṭvā
- purovāca prajāpatiḥ
- anena prasaviṣyadhvam
- eṣa vo ’stv iṣṭa-kāma-dhuk
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saha – együtt; yajñāḥ – az áldozatokkal; prajāḥ – nemzedékeket; sṛṣṭvā – teremtve; purā – az ősi időkben; uvāca – mondta; prajā-patiḥ – a teremtmények Ura; anena – ezáltal; prasaviṣyadhvam – éljetek mind jobban és jobban; eṣaḥ – ez; vaḥ – tiétek; astu – legyen; iṣṭa – minden kívánatos dolog; kāma-dhuk – adományozó.
FORDÍTÁS
A teremtés kezdetén az élőlények Ura az emberek és félistenek nemzedékeit teremtette meg Viṣṇunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: „Legyetek boldogok e yajña [áldozat] által, mert ennek végrehajtása majd megajándékoz benneteket mindennel, ami kívánatos a boldog élethez és a felszabaduláshoz!”
MAGYARÁZAT
Az élőlények Ura (Viṣṇu) anyagi teremtése lehetőséget nyújt a feltételekhez kötött lelkek számára, hogy hazatérjenek, viszsza Istenhez. Az anyagi teremtésen belül minden élőlényt feltételekhez köt az anyagi természet, mert megfeledkeztek a Viṣṇuhoz, vagyis Kṛṣṇához, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő kapcsolatukról. A védikus elvek azért vannak, hogy segítsenek bennünket ezen örök kapcsolat megértésében, ahogyan azt a Bhagavad-gītā elmondja: vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (BG 15.15). Az Úr kijelenti, hogy a Védák célja az Ő megismerése. A védikus himnuszokban az áll: patiṁ viśvasyātmeśvaram. Az élőlények Ura az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu. A Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 2.4.20) Śrīla Śukadeva Gosvāmī szintén újra és újra patinak nevezi az Urat:
- śriyaḥ patir yajña-patiḥ prajā-patir
- dhiyāṁ patir loka-patir dharā-patiḥ
- patir gatiś cāndhaka-vṛṣṇi-sātvatāṁ
- prasīdatāṁ me bhagavān satāṁ patiḥ
A prajā-pati az Úr Viṣṇu: Ő az Ura valamennyi élőlénynek, minden világnak és minden szépségnek, és Ő védelmez mindenkit. Az Úr azért teremtette ezt az anyagi világot, hogy a feltételekhez kötött lelkek megtanulhassák, hogyan kell yajñákat (áldozatokat) végrehajtaniuk Viṣṇu elégedettsége érdekében, hogy nagyon kényelmesen, aggodalom nélkül éljenek, amíg az anyagi világban vannak, s hogy aztán jelenlegi anyagi testük halála után beléphessenek Isten birodalmába. Ez az Úr terve a feltételekhez kötött lelkek számára, akik a yajña végzésével fokozatosan Kṛṣṇa-tudatúvá és minden tekintetben jámborrá válhatnak. A védikus írások e Kali-korszak számára a saṅkīrtana-yajñát (Isten szent neveinek éneklését) ajánlják. Ezt a transzcendentális folyamatot az Úr Caitanya vezette be, hogy e korszakban valamennyi ember felszabadulhasson. A saṅkīrtana-yajña és a Kṛṣṇa-tudat nagyon jól összeillenek. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.5.32) így ír az Úr Kṛṣṇa bhaktaként (az Úr Caitanyaként) megjelenő formájáról, különösen kiemelve a saṅkīrtana-yajñát:
- kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ
- sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam
- yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair
- yajanti hi su-medhasaḥ
„Az igazán intelligens emberek a Kali-korszakban a saṅkīrtana-yajña végzésével imádják majd a társaival együtt megjelenő Urat.” A védikus irodalomban leírt többi yajñát nagyon nehéz végrehajtani ebben a Kali-korszakban, ám a saṅkīrtana-yajña minden szempontból rendkívül könnyű és nagyszerű. A Bhagavad-gītā (BG 9.14) szintén ezt az áldozatot javasolja.