HU/SB 10.13.47-48
47-48. VERSEK
- catur-bhujāḥ śaṅkha-cakra-
- gadā-rājīva-pāṇayaḥ
- kirīṭinaḥ kuṇḍalino
- hāriṇo vana-mālinaḥ
- śrīvatsāṅgada-do-ratna-
- kambu-kaṅkaṇa-pāṇayaḥ
- nūpuraiḥ kaṭakair bhātāḥ
- kaṭi-sūtrāṅgulīyakaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
catuḥ - bhujāḥ—négy karral; śaṅkha - cakra - gadā - rājīva - pāṇa - yaḥ—kagylókürtöt, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tartva kezükben; kirīṭinaḥ—fejükön sisakkal; kuṇḍalinaḥ—fülbevalókat viselve; hāriṇaḥ—igazgyöngy nyakláncokat viselve; vana-mālinaḥ—erdei virágokból készült füzéreket viselve; śrīvatsa - aṅgada - do - ratna - kambu - kaṅkaṇa -pāṇayaḥ—mellükön a szerencse istennőjének jelével, karjukon kardíszekkel, nyakukban, amelyet a kagylókürthöz hasonlóan három vonal díszített, a Kaustubha drágakővel, kezükön pedig karperecekkel; nūpuraiḥ—ékszerekkel a lábukon; kaṭakaiḥ—bokáikon bokaperecekkel; bhātāḥ—gyönyörűnek tűntek; kaṭi-sūtra-aṅgulī-yakaiḥ—szent övekkel a derekuk körül és gyűrűkkel az ujjaikon.
FORDÍTÁS
Valamennyiüknek négy karja volt, amelyben kagylókürtöt, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tartottak. Fejükön sisakot, fülükben fülbevalót, nyakuk körül pedig erdei virágokból készült füzért viseltek. Mellük jobb oldalának felső részét a szerencse istennőjének jele ékesítette. Karjukon kardíszeket viseltek, nyakukban, amelyet a kagylókürthöz hasonlóan három vonal jelölt meg, a Kaustubha drágakő függött, míg csuklójukat karkötők díszítették. Bokaperecekkel a bokájuk körül, lábaikon ékszerekkel, derekuk körül pedig szent övekkel valamennyien végtelenül gyönyörűek voltak.
MAGYARÁZAT
Valamennyi Viṣṇu-formának négy karja volt, amelyben a kagylókürtöt és a többi jelvényt tartották, ám ezekkel a jellemzőkkel azok is rendelkeznek, akik a sārūpya-muktit érik el a Vaikuṇṭhán, s ezért ugyanolyan formát öltenek, mint az Úr. Ezek a Viṣṇu-formák azonban, akik az Úr Brahmā előtt jelentek meg, a Śrīvatsa jelét és a Kaustubha drágakövet viselték, amelyek olyan különleges jellemzők, melyeket egyedül a Legfelsőbb Úr mondhat a Magáénak. Ez bizonyítja, hogy ezek a fiúk és borjak valóban mind Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen kiterjedései, és nem csak Vaikuṇṭhán élő társai voltak. Maga Viṣṇu is benne van Kṛṣṇában. Viṣṇu minden fensége jelen van Kṛṣṇában, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy Kṛṣṇa oly sok Viṣṇu-formát nyilvánított meg.
A Vaiṣṇava-toṣaṇī leírása szerint a Śrīvatsa jel egy finom, sárga hajtincs az Úr Viṣṇu mellkasa jobb oldalának felső részén. Ezzel a jellel a közönséges bhakták nem rendelkeznek. Ez Viṣṇu vagy Kṛṣṇa különleges jele.