HU/SB 10.13.49
49. VERS
- āṅghri-mastakam āpūrṇās
- tulasī-nava-dāmabhiḥ
- komalaiḥ sarva-gātreṣu
- bhūri-puṇyavad-arpitaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ā-aṅghri-mastakam—a lábától a feje tetejéig; āpūrṇāḥ—teljesen feldíszített; tulasī-nava-dāmabhiḥ—friss tulasī levelekből készült füzérekkel; komalaiḥ—zsenge, lágy; sarva-gātreṣu—a test minden végtagján; bhūri-puṇyavat-arpitaiḥ—amelyeket olyan bhakták ajánlottak fel, akik a legnagyobb jámbor cselekedetet végezték, hallással, énekléssel stb. imádva a Legfelsőbb Urat.
FORDÍTÁS
Testüket tetőtől talpig tulasī levelekből készült friss, puha füzérek díszítették, amelyeket olyan bhakták ajánlottak fel, akik a legnagyszerűbb jámbor cselekedetek, a hallás és az éneklés végzésével imádják az Urat.
MAGYARÁZAT
A bhūri-puṇyavad-arpitaiḥ szó fontos ebben a versben. Viṣṇunak ezeket a formáit azok imádták, akik sok életen át végeztek jámbor cselekedeteket (sukṛtibhiḥ), és akik örökké odaadó szolgálatba merültek (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ). A bhakti, az odaadó szolgálat azoknak a foglalatossága, akik nagyon magas szintű jámbor tetteket hajtottak végre. A jámbor tettek felhalmozódásáról a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.12.11) már említést tett egyszer, amikor Śukadeva Gosvāmī így szólt:
- itthaṁ satāṁ brahma-sukhānubhūtyā
- dāsyaṁ gatānāṁ para-daivatena
- māyāśritānāṁ nara-dārakeṇa
- sākaṁ vijahruḥ kṛta-puṇya-puñjāḥ
„Azok, akik az önmegvalósítás tetteit végzik, s az Úr Brahman-ragyogását becsülik nagyra, azok, akik az odaadó szolgálatba merülnek, s az Istenség Legfelsőbb Személyiségét tekintik Uruknak, valamint azok, akik māyā rabjai, és az Urat közönséges embernek vélik, nem tudják megérteni, hogy vannak olyan kiemelkedő személyiségek, akik annyi jámbor cselekedetet végeztek, hogy most barátaiként, tehénpásztorfiúkként játszanak az Úrral.”
Vṛndāvanai Kṛṣṇa-Balarāma templomunkban van egy tamāla fa, amely teljesen betölti az udvar egyik sarkát. Mielőtt a templom felépült volna, senki sem törődött vele, most azonban szépen nő, s elfoglalta az udvar egész sarkát. Ez a bhūri-puṇya jele.