HU/SB 10.12.7-11
7-11. VERSEK
- kecid veṇūn vādayanto
- dhmāntaḥ śṛṅgāṇi kecana
- kecid bhṛṅgaiḥ pragāyantaḥ
- kūjantaḥ kokilaiḥ pare
- vicchāyābhiḥ pradhāvanto
- gacchantaḥ sādhu-haṁsakaiḥ
- bakair upaviśantaś ca
- nṛtyantaś ca kalāpibhiḥ
- vikarṣantaḥ kīśa-bālān
- ārohantaś ca tair drumān
- vikurvantaś ca taiḥ sākaṁ
- plavantaś ca palāśiṣu
- sākaṁ bhekair vilaṅghantaḥ
- saritaḥ srava-samplutāḥ
- vihasantaḥ praticchāyāḥ
- śapantaś ca pratisvanān
- itthaṁ satāṁ brahma-sukhānubhūtyā
- dāsyaṁ gatānāṁ para-daivatena
- māyāśritānāṁ nara-dārakeṇa
- sākaṁ vijahruḥ kṛta-puṇya-puñjāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kecit—néhányan; veṇūn—fuvolákat; vādayantaḥ—fújva; dhmāntaḥ—kürtölve; śṛṅgāṇi—a bivalykürtökön; kecana—valaki más; kecit—valaki; bhṛṅgaiḥ—a méhekkel; pragāyantaḥ—együtt énekelve; kūjantaḥ—utánozva a hangját; kokilaiḥ—a kakukkokkal; pare—mások; vicchāyābhiḥ—a futó árnyékokkal; pradhāvantaḥ—valaki futott a földön a madarak után; gacchantaḥ—ment vele; sādhu—gyönyörű; haṁsakaiḥ—a hattyúkkal; bakaiḥ—az egy helyben ülő darvakkal; upaviśantaḥ ca—némán ült, mint ők; nṛtyantaḥ ca—és táncolva velük; kalāpibhiḥ—a pávákkal; vikarṣantaḥ—csalogatva; kīśa-bālān—a fiatal majmokat; ārohantaḥ ca—surrantak; taiḥ—a majmokkal; drumān—a fák; vikurvantaḥ ca—pontosan utánozva őket; taiḥ—a majmokkal; sākam—együtt; plavantaḥ ca—surranva; palāśiṣu—a fákon; sākam—együtt; bhekaiḥ—a békákkal; vilaṅghantaḥ—úgy ugrálva, mint ők; saritaḥ—a víz; srava-samplutāḥ—nedvesek lettek a folyó vizében; vihasantaḥ—nevetve; praticchāyāḥ—az árnyékokon; śapantaḥ ca—rosszallták; pratisvanān—visszhangjukat; ittham—ily módon; satām—a transzcendentalistáké; brahma-sukha-anubhūtyā—Kṛṣṇával, a brahma-sukha forrásával (Kṛṣṇa Parabrahman, és személyes ragyogása Belőle árad); dāsyam—szolgai kapcsolatot; gatānām—a bhaktáké, akik elfogadták; para-daivatena—az Istenség Legfelsőbb Személyiségével; māyā-āśritānām—azoknak, akik az anyagi energia karmai között vannak; nara-dārakeṇa—Vele, aki olyan, mint egy közönséges gyermek; sākam—együtt; vijahruḥ—élvezték; kṛta-puṇya-puñjāḥ—ezek a fiúk, akik mögött sok-sok élet jámbor cselekedeteinek eredménye állt.
FORDÍTÁS
Mindegyikük mást csinált. Néhányan fuvolájukon játszottak, mások a bivalykürtjüket fújták. Volt, aki a méhek döngicsélését utánozta, míg mások a kakukk hangját. Néhány fiú a repülő madarakat utánozta földre vetődő árnyékuk után szaladva, néhányan a hattyúk gyönyörű mozdulatait és vonzó testtartásait utánozták, néhányan némán leültek a darvak mellé, mások pedig a pávák táncát utánozták. Néhányan a kis majmokat csalogatták a fákon, néhányan a majmokat utánozva a fákra ugrottak, néhányan fintorogtak, ahogy a majmok szoktak, mások pedig egyik ágról a másikra ugráltak. Voltak, akik a vízesésekhez mentek s átúsztak a folyón, együtt ugrálva a békákkal, és amikor a vízben megpillantották saját képmásukat, nevetni kezdtek, aztán meg saját visszhangjukkal feleseltek. Így játszottak a tehénpásztorfiúk Kṛṣṇával, aki a Brahman-ragyogás forrása a jñānīk számára, akik bele akarnak merülni ebbe a Brahmanba; aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége a bhakták számára, akik elfogadták, hogy örök szolgái; s aki a közönséges emberek számára nem más, mint egy közönséges gyermek. A tehénpásztorfiúk számtalan élet jámbor tetteinek eredményeit mondhatták magukénak, s ezért tudtak így társulni az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ki tudná megmagyarázni végtelen szerencséjüket?
MAGYARÁZAT
Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolta: tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.4) (SB 7.1.32). Akár úgy gondolunk Kṛṣṇára, mint egy közönséges emberi gyermekre, akár mint a Brahman-ragyogás forrására, akár mint Paramātmā eredetére, akár mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, figyelmünket így vagy úgy teljesen Kṛṣṇa lótuszlábára kell rögzítenünk. Ez a Bhagavad-gītā (BG 18.66) utasítása is: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. A Śrīmad-Bhāgavatam a legkönnyebb út, melyet járva egyenesen megközelíthetjük Kṛṣṇát. Īśvaraḥ sadyo hṛdy avarudhyate ’tra kṛtibhiḥ śuśrūṣubhis tat-kṣaṇāt (SB 1.1.2). Ha csak egy kicsit is Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa-tudatú cselekedetek felé fordítjuk figyelmünket, azonnal alkalmassá válunk arra, hogy elérjük az életben a legmagasabb szintű tökéletességet. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom célja. Lokasyājānato vidvāṁś cakre sātvata-saṁhitām (SB 1.7.6). Az emberek nagy része nem ismeri a siker titkát, s ezért Śrīla Vyāsadeva, mivel könyörületes az anyagi világ — és különösen e Kali-kor — szerencsétlen lelkeihez, ránk hagyta a Śrīmad-Bhāgavatamot. Śrīmad-Bhāgavataṁ purāṇam amalaṁ yad vaiṣṇavānāṁ priyam (SB 12.13.18). Azon vaiṣṇavák számára, akik fejlett szinten állnak, azaz tökéletesen ismerik az Úr dicsőségét és energiáit, a Śrīmad-Bhāgavatam egy rendkívül szeretett védikus írás. Végül is ezt a testünket egy másikra kell cserélnünk (tathā dehāntara-prāptiḥ (BG 2.13)). Ha nem foglalkozunk a Bhagavad-gītāval és a Śrīmad-Bhāgavatammal, nem tudhatjuk, milyen lesz a következő testünk. Ha azonban ragaszkodunk ehhez a két könyvhöz — a Bhagavad-gītāhoz és a Śrīmad-Bhāgavatamhoz —, akkor nem kétséges, hogy következő életünkben Kṛṣṇa társaságába kerülünk (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna (BG 4.9)). Ezért a Śrīmad-Bhāgavatam világszerte történő terjesztése egy nagyszerű jótékony tett a teológusok, filozófusok, transzcendentalisták és yogīk (yoginām api sarveṣām (BG 6.47)), valamint minden ember számára. Janma-lābhaḥ paraḥ puṁsām ante nārāyaṇa-smṛtiḥ (SB 2.1.6): ha életünk végén bármilyen módon Kṛṣṇára, Nārāyaṇára tudunk emlékezni, életünket sikeresnek tekinthetjük.