HU/SB 1.19.14
14. VERS
- tasyaiva me ’ghasya parāvareśo
- vyāsakta-cittasya gṛheṣv abhīkṣṇam
- nirveda-mūlo dvija-śāpa-rūpo
- yatra prasakto bhayam āśu dhatte
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—övé; eva—bizonyára; me—enyém; aghasya—a bűnösé; parā—transzcendentális; avara—anyagi; īśaḥ—az irányító, a Legfelsőbb Úr; vyāsakta—túlságosan ragaszkodó; cittasya—az elmének; gṛheṣu—a családi ügyekhez; abhīkṣṇam—mindig; nirveda-mūlaḥ—az elkülönülés forrása; dvija-śāpa—a brāhmaṇa átkával sújtva; rūpaḥ—formája; yatra—ahol; prasaktaḥ—akit befolyásol; bhayam—félelem; āśu—nagyon hamar; dhatte—megtörténik.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a transzcendentális és az anyagi világoknak egyaránt Ura, kegyesen legyőzött engem egy brāhmaṇa átkának formájában. Túlságosan ragaszkodtam a családi élethez, ezért az Úr, hogy megmentsen, így jelent meg előttem, hogy puszta félelemből lemondjak a világról.
MAGYARÁZAT
Parīkṣit Mahārāja nagy bhakták, a Pāṇḍavák családjában született, és arra nevelték, hogy sziklaszilárdan ragaszkodjon az Úr transzcendentális társaságához, a világi családi élet csábítását mégis olyan erősnek találta, hogy az Úr tervének segítségével kellett megválnia tőle. Ilyen közvetlenül csak különleges bhakták esetében cselekszik az Úr. Parīkṣit Mahārāja az univerzum legkiválóbb transzcendentalistáinak jelenlétéből érthette ezt meg. Az Úr mindig bhaktáival van, ezért a nagy szentek jelenléte az Úr jelenlétét is jelentette. A király így a Legfelsőbb Úr kegyének jeleként fogadta a nagy ṛṣik jelenlétét.