HU/SB 2.10.8
8. VERS
- yo ’dhyātmiko ’yaṁ puruṣaḥ
- so ’sāv evādhidaivikaḥ
- yas tatrobhaya-vicchedaḥ
- puruṣo hy ādhibhautikaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; adhyātmikaḥ—érzékszervekkel rendelkezik; ayam—ez; puruṣaḥ—személyiség; saḥ—ő; asau—az; eva—is; adhidaivikaḥ—az irányító istenség; yaḥ—ami; tatra—ott; ubhaya—mindkettőnek; vicchedaḥ—elkülönülés; puruṣaḥ—személy; hi—számára; ādhibhautikaḥ—a látható test vagy a megtestesült élőlény.
FORDÍTÁS
Az egyéni személyiséget, aki a különféle érzékekkel rendelkezik, adhyātmikának nevezik, az érzékek egyéni irányító istenségét pedig adhidaivikának. A szemmel látható megtestesülést adhibautika személynek hívják.
MAGYARÁZAT
A legfelsőbb irányító summum bonum nem más, mint a teljes részként, Paramātmāként (Felsőlélekként) megnyilvánuló Istenség Személyisége. A Bhagavad-gītā (BG 10.42) kijelenti:
- athavā bahunaitena
- kiṁ jñātena tavārjuna
- viṣṭabhyāham idaṁ kṛtsnam
- ekāṁśena sthito jagat
Az irányító istenségek — mint például Viṣṇu, Brahmā és Śiva — mind az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa Paramātmā aspektusának különféle megnyilvánulásai, aki így jelenik meg a Tőle eredő univerzumok mindegyikébe behatolva. Ennek ellenére az irányító és az irányított látszólag két különálló kategória. Egy élelmiszerellátó részlegben például az élelmezést irányító személy teste ugyanolyan összetevőkből áll, mint azé az emberé, akit irányít. Ehhez hasonlóan az anyagi világban minden egyes élőlényt a magasabb rendű félistenek irányítanak. Vannak érzékeink, de azokat a magasabb rendű istenségek irányítják. Fény nélkül semmit sem látunk, s a fény legfelsőbb irányítója a nap. A napisten a nap bolygón él, és ami a szemünket illeti, mindannyiunkat, egyéni emberi lényeket — és minden más élőlényt is ezen a földön — ő irányít. Összes érzékünket a felsőbb félistenek irányítják, akik szintén élőlények, akárcsak mi, de míg ők rendkívüli hatalmat kaptak, mi alárendeltek vagyunk. Az irányított élőlényt adhyātmika személynek, az irányítót adhidaivika személynek nevezik. Az, hogy ki melyik helyzetbe kerül az anyagi világban, a különféle gyümölcsöző tettektől függ. Bármelyik egyéni élőlény napistenné, Brahmāvá vagy más istenséggé válhat a felsőbb bolygórendszerben, magasabb rendű jámbor tettek eredményeképpen, s ugyanígy a felsőbbrendű félistenek irányítása alá is kerülhet, ha alantasabb gyümölcsöző tetteket hajt végre. Minden egyéni élőlénynek Paramātmā legfelsőbb irányítását kell tehát elfogadnia, akinek elrendezéséből vagy az irányító, vagy az irányított helyzetébe kerül.
Az irányítót és az irányítottat az anyagi test különbözteti meg egymástól, amelyet adhibhautika-puruṣának neveznek. A testet néha puruṣának hívják, ahogyan azt a védikus himnusz is megerősíti: sa vā eṣa puruṣo ’nna-rasamayaḥ. A testet anna-rasa megtestesülésnek is nevezik. Léte az élelemtől függ. A megtestesült élőlény azonban nem eszik semmit, hiszen ő a tulajdonos, aki valójában lélek. Az anyagi testnek utánpótlásra van szüksége a mechanikus test kopása és használódása miatt. A különbség tehát az egyéni élőlény és az irányító istenség között az anna-rasamaya test. A nap teste gigantikus test, az emberé pedig parányi, de mind a kettő látható, s mindkettő anyagból áll. Azonban a napisten és az egyén, akik mint irányító és irányított állnak kapcsolatban egymással, ugyanúgy szerves lelki részei a Legfelsőbb Lénynek, s a Legfelsőbb Lény az, aki a különféle szerves részeknek különféle helyzeteket biztosít. Mindebből tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a Legfelsőbb Személy az, aki mindenki számára menedéket nyújt.