HU/SB 4.24.66
66. VERS
- pramattam uccair iti kṛtya-cintayā
- pravṛddha-lobhaṁ viṣayeṣu lālasam
- tvam apramattaḥ sahasābhipadyase
- kṣul-lelihāno ’hir ivākhum antakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pramattam—akik őrültek; uccaiḥ—hangosan; iti—így; kṛtya—megtenni; cintayā—ilyen vággyal; pravṛddha—nagyon fejlett; lobham—mohóság; viṣayeṣu—anyagi élvezetben; lālasam—erre vágyva; tvam—Méltóságod; apramattaḥ—teljesen a transzcendensben; sahasā—hirtelen; abhipadyase—elkapja őket; kṣut—éhes; lelihānaḥ—a mohó nyelvvel; ahiḥ—kígyó; iva—mint; ākhum—egér; antakaḥ—pusztító.
FORDÍTÁS
Drága Uram! Ebben az anyagi világban mindenki őrült módjára örökké tervez valamit, és mindenkit örökké hajt a vágy, hogy tegyen valamit. Mindez a fékezhetetlen mohóságnak köszönhető. Az anyagi élvezet utáni mohóság mindig jelen van az élőlényben, de Te, Uram, mindig éber vagy, és a kellő időben lecsapsz rá, ahogyan a kígyó fogja el az egeret, s nyeli le könnyedén.
MAGYARÁZAT
Mindenki mohó, s mindenki fejében csak az anyagi élvezet jár. A kéjesen anyagi élvezetre vágyó élőlényt őrültnek nevezik. A Bhagavad-gītā (BG 3.27) kijelenti:
- prakṛteḥ kriyamāṇāni
- guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
- ahaṅkāra-vimūḍhātmā
- kartāham iti manyate
„A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.”
Mindent a természet törvényei rendelnek el, és ezek a törvények az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alatt állnak. Az ateisták, az unintelligens emberek nem tudják ezt. Saját terveik elkészítésén szorgoskodnak, a hatalmas nemzetek pedig azon fáradoznak, hogy kiterjesszék birodalmukat. Tudjuk azonban, hogy az idők folyamán számtalan birodalom jött létre és pusztult el. Az emberek fékezhetetlen őrültségükben rengeteg előkelő dinasztiát alapítottak meg, de láthatjuk, hogy idővel ezek a családok és birodalmak is mind elpusztultak. Ám az ostoba ateisták nem fogadják el, hogy az Úr a legfelsőbb tekintély. Saját maguk találják ki, mi a kötelességük, s nem hallgatnak a legfelsőbb tekintélyre, az Úrra. Az úgynevezett politikai vezetők szorgalmasan tervezgetik, hogy hogyan lendíthetnék fel nemzetük gazdaságát, de valójában csak arra vágynak, hogy jó pozícióba kerüljenek. Amiatt, hogy mohón vágynak a jó pozícióra az anyagi világban, csalárdul vezetőknek nevezik magukat az emberek előtt, s elnyerik szavazataikat, annak ellenére, hogy teljes egészében az anyagi természet törvényei tartják őket a markukban. Ez csupán néhány a modern civilizáció hibái közül. Isten-tudat és az Úr tekintélyének elfogadása nélkül az élőlények végül teljesen megzavarodnak, és minden tervük kudarcba fullad. Amiatt, hogy az anyagi gyarapodásra irányuló terveiket nem egy felsőbb tekintéllyel összhangban készítették, az árucikkek ára világszerte naponta emelkedik, olyannyira, hogy a szegényebb rétegek helyzete egyre nehezebb, s ők szenvednek a következményektől. A Kṛṣṇa-tudat hiányának eredményeképpen az úgynevezett vezetők és tervezgetők rászedik az embereket, ennek következtében pedig az emberek egyre többet szenvednek. A természet törvényei szerint — melyek mögött az Úr áll — semmi sem lehet állandó ebben az anyagi világban. Éppen ezért mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy menedéket keressen az Abszolútnál, s így megmeneküljön. Erre vonatkozóan az Úr Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 5.29):
- bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
- sarva-loka-maheśvaram
- suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
- jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
„A bölcsek, akik tudják, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső célja, minden bolygó és félisten Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jótevője és jóakarója, megszabadulnak az anyagi szenvedésektől, és elérik a békét.”
Ha valaki lelki nyugalomra vágyik, s békét szeretne a társadalomban, el kell fogadnia azt a tényt, hogy a valódi élvező az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az Úr az egész univerzumban minden létező dolog tulajdonosa, és Ő minden élőlény legfelsőbb barátja is. Ha ezt megértik, az emberek egyénileg és közösen egyaránt boldogan és békésen élhetnek.