HU/SB 9.15.33
33. VERS
- athārjunaḥ pañca-śateṣu bāhubhir
- dhanuḥṣu bāṇān yugapat sa sandadhe
- rāmāya rāmo ’stra-bhṛtāṁ samagraṇīs
- tāny eka-dhanveṣubhir ācchinat samam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; arjunaḥ—Kārtavīryārjuna; pañca-śateṣu—ötszáz; bāhubhiḥ—karjával; dhanuḥṣu—az íjakra; bāṇān—nyilakat; yugapat—egyidejűleg; saḥ—ő; sandadhe—rögzített; rāmāya—hogy megölje az Úr Paraśurāmát; rāmaḥ—az Úr Paraśurāma; astra-bhṛtām—az összes katonának, akik fegyvert viseltek; samagraṇīḥ—a legkiválóbbjai; tāni—Kārtavīryārjuna minden íja; eka-dhanvā—egy íjjal rendelkezve; iṣubhiḥ—a nyilak; ācchinat—darabokra vágta; samam—vele.
FORDÍTÁS
Ekkor Kārtavīryārjuna ezer karjával egyszerre illesztett nyilakat ötszáz íjába, hogy megölje az Úr Paraśurāmát. Az Úr Paraśurāma azonban, a legkiválóbb harcos egyetlen egy íjjal annyi nyílvesszőt lőtt ki, amely elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy azonnal darabokra vágja Kārtavīryārjuna kezében az összes nyilat és íjat.