HU/SB 4.9.37
37. VERS
- ākarṇyātma-jam āyāntam
- samparetya yathāgatam
- rājā na śraddadhe bhadram
- abhadrasya kuto mama
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ākaṛnya—amint hallotta; ātma-jam—fia; āyāntam—visszatérését; samparetya—miután meghalt; yathā—mintha; āgatam—visszajön; rājā—Uttānapāda király; na—nem; śraddadhe—bízott benne; bhadram—jó szerencse; abhadrasya—a gonosznak; kutaḥ—honnan; mama—enyém.
FORDÍTÁS
Amikor Uttānapāda király meghallotta, hogy fia, Dhruva hazatér, mintha csak a halálból térne vissza, nem hitte el, hogy a hír igaz, mert nem tudta elképzelni, hogy ez megtörténhet. Végtelenül nyomorultnak érezte magát, ezért azt gondolta, lehetetlen, hogy ilyen szerencse érje.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja ötéves kisfiú létére az erdőbe ment, hogy vezekeljen és lemondásokat végezzen, s a király nem hitte el, hogy egy ilyen kicsi gyerek képes az erdőben élni. Biztos volt benne, hogy Dhruva meghalt, így aztán nem tudta elhinni a hírt, hogy Dhruva Mahārāja újra hazatér. Ez a hír neki azt jelentette, hogy egy halott tér vissza, ezért nem hitt benne. Miután Dhruva Mahārāja elhagyta otthonát, Uttānapāda király azt gondolta, hogy ő az oka, hogy világgá ment, ezért végtelenül szerencsétlennek érezte magát. Így aztán noha lehetséges volt, hogy elveszett fia visszatérjen a halál birodalmából, mégis azt gondolta, hogy mivel nagyon bűnös, lehetetlen, hogy ilyen nagy szerencse érje, s visszakapja őt.