HU/SB 4.9.36
36. VERS
- maitreya uvāca
- na vai mukundasya padāravindayo
- rajo-juṣas tāta bhavādṛśā janāḥ
- vāñchanti tad-dāsyam ṛte ’rtham ātmano
- yadṛcchayā labdha-manaḥ-samṛddhayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya folytatta; na—soha; vai—bizonyára; mukundasya—az Úrnak, aki felszabadulást adhat; pada-aravindayoḥ—a lótuszlábnak; rajaḥ-juṣaḥ—akik nagyon szeretnék megízlelni a port; tāta—kedves Vidurám; bhavādṛśāḥ—mint te magad; janāḥ—személyek; vāñchanti—vágynak; tat—Övé; dāsyam—szolgaság; ṛte—nélkül; artham—érdek; ātmanaḥ—maguknak; yadṛcchayā—automatikusan; labdha—azáltal, amit elérnek; manaḥ-samṛddhayaḥ—nagyon gazdagnak tekintve magukat.
FORDÍTÁS
A nagy bölcs, Maitreya folytatta: Kedves Vidurám! Akik olyanok, mint te vagy, mert Mukunda [az Istenség Személyisége, a felszabadulás adományozója] lótuszlábának tiszta bhaktái, s mert örök ragaszkodás fűzi őket e lótuszlábak mézéhez, azok mindig elégedetten szolgálják az Úr lótuszlábát. Bármilyen helyzetbe kerüljenek az élet során, elégedettek maradnak, s így sohasem kérnek az Úrtól anyagi gazdagságot.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban az Úr elmondja, hogy Ő a legfelsőbb élvező, mindennek a legfelsőbb tulajdonosa és mindenki legfelsőbb barátja ebben a teremtésben. Amikor valaki ezzel tökéletesen tisztában van, mindig elégedett. A tiszta bhakta sohasem vágyik semmiféle anyagi jólétre, a karmīk, a jñānīk vagy a yogīk azonban mindig saját boldogságuk elérésére törekszenek. A karmīk éjjel-nappal dolgoznak, hogy javítsanak pénzügyi helyzetükön, a jñānīk szigorú lemondásokat végeznek, hogy felszabaduljanak, a yogīk pedig a yoga folyamatának gyakorlásával szintén ezt teszik, hogy csodálatos misztikus képességekre tegyenek szert. Egy bhaktát azonban nem érdeklik az efféle cselekedetek; ő nem akar sem misztikus erőt, sem felszabadulást, sem anyagi jólétet. Ameddig szüntelenül az Úr szolgálatát végzi, addig minden körülmények között elégedett marad. Az Úr lábát a lótuszvirághoz hasonlítják, amelyben sáfránypor van. A bhakta mindig az Úr lótuszlábának mézét issza. Aki nem mentes minden anyagi vágytól, az nem ízlelheti meg ezt igazán. Odaadó szolgálatot kell végeznie, s nem szabad, hogy az örökké változó anyagi körülmények megzavarják. Ezt az állapotot, amikor valaki nem vágyakozik semmiféle anyagi jólétre, niṣkāmának nevezik. Nem szabad helytelenül azt gondolnunk, hogy a niṣkāma azt jelenti, hogy az ember megszabadul minden vágytól. Ez lehetetlen. Az élőlény örökké létezik, és nem tud megszabadulni a vágyaktól. Kell hogy legyenek vágyai — ez az élet jele. Amikor azt a tanácsot halljuk, hogy legyünk vágy nélküliek, tudnunk kell, hogy ez azt jelenti, hogy ne vágyjunk semmire, ami az érzékkielégítésünket szolgálja. Egy bhakta számára ez a niḥspṛha a megfelelő elmeállapot. Valójában mindannyian egy adott színvonalú anyagi kényelmet élvezünk. Egy bhakta mindig elégedjen meg azzal a kényelemmel, amit az Úr ad neki, ahogyan ezt az Īśopaniṣad is elmondja: (tena tyaktena bhuñjīthāḥ). Ezzel időt takarít meg a Kṛṣṇa-tudat végzéséhez.