HU/SB 6.12.11
11. VERS
- puruṣaḥ prakṛtir vyaktam
- ātmā bhūtendriyāśayāḥ
- śaknuvanty asya sargādau
- na vinā yad-anugrahāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
puruṣaḥ—az összanyagi energia létrehozója; prakṛtiḥ—az anyagi energia vagy az anyagi természet; vyaktam—a megnyilvánulás elvei (mahat-tattva); ātmā—a hamis ego; bhūta—az öt anyagi elem; indriya—a tíz érzék; āśayāḥ—az elme, az értelem és a tudat; śaknuvanti—képesek; asya—ennek az univerzumnak; sarga-ādau—a teremtésében stb.; na—nem; vinā—nélkül; yat—akinek; anugrahāt—a kegye.
FORDÍTÁS
A három puruṣa — Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu —, az anyagi természet, az összanyagi energia, a hamis ego, az öt anyagi elem, az anyagi érzékek, az elme, az értelem és a tudat az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása nélkül nem képesek létrehozni az anyagi megnyilvánulást.
MAGYARÁZAT
Ahogy a Viṣṇu Purāṇa megerősíti, parasya brahmaṇaḥ śaktis tathedam akhilaṁ jagat: mindazok a megnyilvánulások, amelyeket tapasztalunk, nem mások, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége különféle energiái. Ezek az energiák semmit sem képesek függetlenül létrehozni. Ezt Maga az Úr is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 9.10): mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram. „Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét.” Csakis az Úr, a Legfelsőbb Személy irányítása alatt tud a huszonnégy elemből megnyilvánuló prakṛti különféle helyzeteket teremteni az élőlény számára. A Védákban az Úr így szól:
- madīyaṁ mahimānaṁ ca
- parabrahmeti śabditam
- vetsyasy anugṛhītaṁ me
- sampraśnair vivṛtaṁ hṛdi
„Minden az Én energiám megnyilvánulása, ezért Parabrahmanként ismernek. Mindenkinek hallania kell hát Tőlem dicsőséges cselekedeteimről.” Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 10.2) szintén elmondja, hogy aham ādir hi devānām: „Én vagyok minden félisten eredete.” Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tehát mindennek az eredete, és senki sem független Tőle. Śrīla Madhvācārya is így szól: anīśa-jīva-rūpeṇa, az élőlény anīśa, sohasem irányító, hanem mindig irányítás alatt áll. Ezért az élőlény nagyon ostoba, amikor büszkeségében független īśvarának vagy istennek tekinti magát. Ezt az ostobaságot a következő vers írja le.